Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az inga és központfutó gépek
Az inga és központfutó gépek. Galileo Galilei. Az ingatörvényeinek fölfedezése. Az esés törvénye. Egyenletes lassúdó s gyorsuló mozgás. Az inga alkalmazása. Ingás óra. Másodperczes inga. Az összetett inga. A metronóm. Megfordítható inga. Foucault kísérlete. A másodperczes inga hosszúnak külömbsége a földön. Belapulása a földnek. A központfutó erő. Plateau kísérlete a Szaturnus képzésére nézve. A központ- futás-szabályozó. A központfutó száritógép. A legnevezetesebb jubilaeumok egyikét ülte meg az emberiség 1864 febr. 18-án. E napon tellett be háromszáz éve annak, hogy Galileo Galilei született. Nem a lángeszének feltárult egyes fölfedezések maguk, bár legyenek azok még oly nagyok, kihatók s pályatörők, nem ezek maguk azok, melyek miatt e születésnapra a világ mint örömnapra tekint vissza, — hanem főleg a ködfátyol elrebbenése az, mely a szelemre nehezedett és mely a legtehetségesebb fejeket is régi nézetekhez kötötte csupán azért, mert ezek eredete ezredéves volt, s tán mert Aristoteles nevéhez fűződtek. Galilei oszlatta el e ködöt és ezzel az ő kora forduló ponttá lett. Nézzük mély elmélkedése egyik, de legszebb gyümölcsének érlelődését, s e végből keressük fel Pisa egyházának félhomályát, hol, mig a nagy tömeg áhitatba van borulva, egy fiatal tanuló, a 19 éves Galilei, egy oszlophoz támaszkodva egy tünemény szemlélésébe van elmélyedve. Atyja, egy pisai nemes család ivadéka, fiát kereskedőnek szánta, és mivel maga is a tudományok iránt hajlammal viseltetett, kitűnő nevelésben részesíté őt. De a fiú korán fejlett szelleme csakhamar fölismerte, hogy más a hivatása, mint selymet s fűszert árulgatni. Szülőhelye egyetemére ment s itt az orvosi szaknak és Aristoteles bölcseimének lett tanulója. Azonban míg a többi vakon utána rebegte a hallottakat, ő fürkészésre érzé magát indíttatva és csakhamar letért a neki mutatott pályáról. Neki saját gondolatai vannak és ilyenekkel elfoglalva áll az oszlop mellett is. Halló érzéke siket marad a chorusról zengő zsolozsmáknak ; szemeit folyton egy irányra szegezve, figyelemmel kiséri a magas boltozatról lelógó ámpolna mozgását, melynek lengésében törvényszerű szabályt sejt. Mindig egyenlő időközökben mindkét oldalra egyenlő távolságnyira járja meg a gyertyatartó ívét ; mikor a lengés erejét veszíti, visszatér, előbb lassan, aztán növekedő sebességgel a középig, aztán ismét egyre lassúdva, míg végre a másik oldalról is ismét visszatér, s ugyan azt a pályát hasonlóan járja be. Ez ámpolna mögött egy másik is leng, magában szintén oly szabályosan, de gyorsabban, pedig mindkettőnek egyenlő az alakja, egyenlő a nagysága és egyébként is egyenlő viszonyok közt vannak, csakhogy az egyik a boltozat magasabb pontján függ, mint a gyorsabban lengő. Váljon ez egyébként matliematikailag pontos mozgásokra a kötél hosszának volna-e befolyása? Ez észlelésekhez s e kérdés fölmerüléséhez fűződik, minta monda tartja, az első Galilei-féle fölfedezés, az inga törvénye. 6*
