Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
A tubák. 79 kákkal sajtolják. A szabást rendesen karikás késsel végzik. A leveleknek az a része, mely nem adna hibátlan burkot, a pólya. Bármily egyszerűnek is lássék a további munka, a tulajdonképi szivarcsinálás I mégis nagy ügyességet kiván meg. Nem áll az egyébből, mint hogy a munkás kellő I mennyiségű bélt kap fel, azt kezében rendezi, hogy — ha a szivar alakja úgy kivánja j — a középen valamivel vastagabb tömeget képezzen, erre összeesavarintja s a kéz- ■ nél levő pólyalevelet takarja rá, melylyel a deszkán ide-oda sodorja, hogy a tulajdonképi alakot öltse. E mívelet nagy jártasságot kiván, mert minden kis hiba a ' mennyiség mérésében ezernél már jelentős mennyiségre rúg, mely az árra nagy befolyással lehet ; egy kis nyomással több vagy kevesebb már baj, mert vagy roszul ég a szivar annál fogva, vagy eltér alakja a többiétől. Nem kisebb jártasságot kiván a burkolás; a buroklevél tekerősen fogja körül a pólyás bélt, úgy, hogy ezt ugyan • betakarja, de csak annyira fekszik széleivel önmagán, hogy az egyes tekerületek közé levegő ne férkőzzék. A szivar hegyét az ujjak közt sodorják. Az ennyire kész szivarok egyenlő hosszúra metszetnek, s a szárítóba vitetnek, mely nyáron jól van szellőztetve, télen pedig fűtött. Ezután színök s alakjuk szerint osztályozzák s elcsomagolják. Ha az európai szivargyártás minőség tekintetéből az első helyen áll is, elvitáz- hatatlan, a mi a készítmény jóságát illeti, hogy Cuba szigete a szivarozónak paradicsoma. Szó a mi szó, annyi bizonyos, hogy a behozott havanna-szivarokat jóízre s i illatra egy európai gyártmány sem múlja felül, még akkor sem, ha ugyanazt a dohányt itt dolgozzák fel szivarnak. A hosszú, forró tengeri útban kiaszott levelek ismételt megnedvesítése által talán már a kiaszás folytán is, elváltoznak azok s sokat veszítenek finomságukból. A havanna-szivaroknak három osztálya van : prima, secunda, tertia. A prima a legfinomabb, leggyöngébb levelekből szabatosan készül, a secunda már nem oly tökéletes, s a mi az osztályozásnál ezek közül kihányatik, az a tertia havanna. A színek szerint négy-féle fajtája van : maduro vagy dark brown, good brown (a r legsötétebb) ; Colorado vagy superfine brown, fine brown (barna) ; Colorado claro és claro vagy light brown és fine light (világosabb és világosbarna) és amarillo, pajizo vagy yellow és light yellow (sárga s egészen világos). E négy szín azonban különböző árnyéklati fokokat képez s vagy 70 szivarszínt lehet fölvenni, melyeket az európai szivargyártás körül is megkiilömböztetnek. Az alak szerint szintén számos fajtája van : Communes Londres (Londonnak szántak, mert Angliában a szivarokat font számra árulják s adóztatják meg), Trabucos (a spanyolok régi puskájának — trabuco — alakja után), Trabucillos (kisebb), Cylindrados (valamivel rövidebb). A legkisebb alakúak ily neveket viselnek: Operas, Enteractos, Damas, Lady- 1 Segars, a legnagyobbak neve Regalias, ezek a legszebb "Vuelta-levelekből vannak sodorva. A tubák gyártásánál kényesebbek a dohánylevél kiképzett voltára, mint a szivargyártásnál. A hozzávaló leveleknek egészségeseknek, egyarányos kiképzetteknek és egyenlően éretteknek, továbbá zsírosaknak kell lenniök. E czélra külön dohányfajokat termesztenek, másoktól csak a legnehezebb leveleket használják, melyek már sötét szinökkel is elárulják, hogy tartalmasak ; a könnyebb dohányfajt czélszerü állati trágyával erősítik vagy pedig az által, hogy a begyűjtött könnyű leveleket mártásokkal kezelik, melyekhez más levelek kivonatját adják. A levelek szigorú fajtázása, hogy az egynemű csak egyneműhez kerüljön, képezi a főgondot ; de még ennél is fontosabb a mártás ; ez a tubákgyártás lelke s az egyes gyáraknak hét sárkány vagy hét pecsét által őrzött titka.
