Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
80 A dohány s a többi narkotikus szerek. Miután a levelek vagy ismételten meghintettek a titok atos elixirrel vagy belé mártattak vagy leöntettek, erjesztik, a mi a kiilömböző gyárakban ismét egészen eltérő módokon gyakoroltatik. Vagy az egész leveleket forr altatják ki, vagy előbb durva porrá törik vagy egyes rongyokra tépik; bol kis halmokba osztják, hol egy kazalba rakják. Mennél nagyobb az erjesztendő tömeg, annál tovább is tart, s míg kisebb halmok 4—10 nap alatt megértek, a kazalban az erjedés 5—6 hónapig is eltart. A lassú kiforrás azonban mindig jobb eredménynyel jár mint az elsietett. Nagyon sajátságos az úgynevezett ka ró ta-érj esztés, mely több évig tart el. A mártott leveleket bábokká fonják össze, melyek mindegyike 3—5 font dohányt foglal magában. Répa-alakú (az olasz carota = répa) csomók ezek, melyek közepe, hová a kis levelek helyeztettek el, vastagabb s végokon orsóalakú csúcsban végződnek. A fonadék-dohány sodrásával hasonlítható össze gyártásuk, mert az anyag épen úgy rendeztetik el bennök, csakhogy a buroklevelet vászon képezi, mely zsineggel köttetik a bábra jó erősen. Ezzel a mártást hajtják ki a levelekből, de a levegő hozzáférkőzésének is útja van állva. A dohány a karótában a legszorosabbra van összesajtolva, mert a zsineget hengerek s matolák segítségével nagy erővel húzzák meg. A karóták most néhány hétig veszteg hagyatnak. Ez alatt igen lassú erjedés indul meg, melynél fogva a nedvesség s egyéb illó termék elpárolog belőlük; hogy azonban ez alatt a még benrejlő mártás egyenletesen hasson, a karótákat gyakran megforgatják. Két-három hét alatt a zsineg megereszkedik, mire a vászonpólyákat ismét megnedvesítik s újra rápólyálják ; három hét elteltével a vászonleplet leveszik, de a karótákat a legszorosabbra körülkötik csupán a zsineggel, ládákba csomózzák s sötét, egyenletesen nyirkos s meleg helyiségben hevertetik, a hol csak időnként csomózzák újra. Ilyen módon számos évig tarthatók el s egyre nyernek jóságban ; belsejükben a karóták egészen megporhanyulnak, úgy vághatok, miut a szalonna. Szükség esetére azonban már 6—8 hó múlván készek az elaprózásra, az elmorzsolásra, a meg- reszelésre (râper). A belőlük készült tubáknak «tabac râpé» (morzsolt, reszelt tubák) a neve. Az elaprózás különböző módon történik. A karótákat sok egymás mellett álló vágófiirész fogai felett járatják ide-oda, vagy kávéőrlő-féle malmokban őrlik meg, vagy nehéz lezuhanó késekkel zúzzák-törik meg stb. Ujabh időben, a forgó tőkét soká heverte tő drága karótagyártással felhagytak s más eljárásokhoz fogtak, de csekély sikerrel. A tubák lassú fejlődése, a nikotiu lassú felbomlása egész más illatot hoz létre, mint a sebtibengyártás. S habár che- miai utón még nem is állapíttatott meg a külömbség, a tubákolók orra sokkal finomabb kémszer, hogysem a papiroson kimutatott elméleti fejtegetések által magán vélekedésétől el volna téríthető. Hogy a reszelt vagy őrlött dohány nyirkos maradjon, a csomagolás előtt néha még külön fűszeres kivonattal hintetik be. Erre hordókba csomoszolják vagy bön- gyölekben küldik szét, melyek guttapercha, viaszos papiros, pergamenpapiros s ilyes vízálló anyagokba burkoltainak. Az ólomszelenczékben való szétküldés ártalmasnak bizonyult, mert az ólmot a tubák maró anyagai feloldják, s a tuhákoló ólomtartalmat is szippant, a mely vér mérgezéseket idéz elő. Legjobb a tubákot kőkorsókban szállítani. A rágódohányról nincs külön mondani valónk, mert gyártásának nincs semmi sajátsága. Számára a dohányt szintén fajtázzák, mártatják, erjesztik, stb. A fő itt is a mártalék, a melynek összetételét azonban a gyártók csakúgy titkolják, mint a többiét.
