Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
78 A dohány s a többi narkotikus szerek. A dohánylevelek «m ártatása» vagy úgy történik, hogy a csomókat a mártásba merítik, vagy hogy időnként meghintik vele. Ekkor újonnan erjesztik. Ezzel aztán a pipadohány ki van képezve s már most nincs más hátra, mint hogy megvágják s szárítsák (aszalják) vagy hogy megsodorják, ha fonadék dohánynak van szánva. A vágás olyan késsel történik, minőt a mezei gazda a szecskavágásnál használ; nagy gyárakban külön erre való késes készülékeket alkalmaznak, melyeket géperő hajt. Háromféle vágású dohányt állítanak elő. S e szerint van koczkára, laskára és török módra vágott dohány. A sodrás vagy fonás szintén egyszerű : a leveleket vízzel megnedvesítik s a roszahb, rongyos leveleket bélnek, a jókat, épeket a fonadék burokjának használják. E fonadékot a munkás szabad kézzel kezdi meg, de a továbbfonásra vízszintes vasorsót használ, mely hajtószíjjal hozatik forgásba. A mint a fonó egy buroklevelet a másikhoz tesz s a töltelék-anyagot rajta kiteríti, az orsó forgására azok egymással egyesülnek s az egészet egybefoglalják. Ily fonadékok alakjában árulták még vagy 30 év előtt Európában a pipadohányt. Csak Amerikában s az amerikai gyarmatokkal közvetlen összeköttetésben levő európai államok, mint Spanyolország, honosította meg már korán a dohány eredeti szivásmódját, a szivart, mely kezdetben csak lassan terjedt, de utóbb fontos iparágat keletkeztetett : a szivargyártást. A szivargyártás számára a dohányt szintén a fentebb leírt módon képzik ki, mire belőle a különböző fajta szivarokhoz való leveleket összeválogatják. A szivar ugyanis nem csupán egy fajta dohányból készül ; különböző részeit, ha nem is különböző dohányfajból, de különböző levélfajtából állitják össze. A szivarnak emlitett részei ezek : a bél, a pólya, mely a belet összefogja, s a burok, mely a szivarnak sima külsőt s alakot ad. Hosz- szú, egyarányu s sima leveleket keresnek ki a buroklevelek számára, s mivel ezek sokkal ritkábbak, mint a még pólyának használhatók, áruk meghaladja a kétszerest s többszörösét annak, mit ugyanazon dohány bélnek valójáért fizetnek. És mivel ily drága a buroklevél, nagy hasznára van a gyárosnak az oly munkás ki csekély meny- nyiségü buroklevélből nagy számú szivart tud burkolni. A műhelyben a szivarsodrók — többnyire nők — egy hosszéi asztal mellett ülnek. Mindegyik számára egy külön szakasz léczekkel van elhatárolva. Az asztal széléről egy odaszegezett posztódarab lóg le, melyet a munkás kötőként ruhájára gombol, hogy abba a dohányhulladékot meggyüjtse. Ezenkivül szerelvényei közé tartozik egy hársfa-deszka s egy kardalakúan hajló éles kés, mely az előbb megnedvesített levelek kiszabásához való. A kibordázás az első dolog. A hurok kiszabásával keletkezett hulladék, a bordákon kiviil (néha vagy gyakran ezekkel is) hélnek marad. A bélnek valót erre szellős helyen szárogatják , mert nedvesen besodorva, a szivarnak nem volna «levegője». A pólyának s buroknak azonban meghagyják nyirkosságát, hogy megtartsák simulékonyságokat, a mi az alakításhoz szükséges. A burokleveleket a növény teljes leveleinek hosszából szabják ki, simán egymásra rakosgatják s megterhelt desz43. ábra. A dohánytekercsek fonása.
