Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
76 A dohány s a többi narkotikus szerek. darabjában a szívó elveti s a pipa üledékében elönti, még mindig fenmarad 1 millió kiló tiszta nikotin, melyet az emberiség évről évre beszí. Ez a mennyiség pedig egyszerre bevéve az elégnél több volna arra, hogy a föld összes lakossága, ha mindjárt két annyi volna is, halálnak halálával kimúljon. E föltevés azonban csak úgy áll, ha a nikotint oly alakban képzeljük bevétettnek, melyben egészen a vérbe mehet át. A dohány szokásos élvezeténél ez azonban nem történik ; a kikészített dohány sokkal csekélyebb nikotintartalmából talán alig hogy a 100-dik részét nyeli el a nyál s viszi át a vérbe; a többi mind elillan a füsttel. Csak a dohányrágók, bagozók, nem érik be ily mérsékelt mennyiséggel. És ily csekély adagban oly anyag élvezetet szerezhet s jó hatást gyakorolhat, mely magában véve a természet legveszedelmesebbike. A szabad állapotú nikotin e nagy veszedelmessége külföldön több reklám-hőst arra indított, hogy árújokat nikotinhíj ásnak hirdessék s szivarjaikat ártalmatlannak nyilvánítsák. Mint minden szédítés, mely csalárd álarcz alatt a fogyasztó javát mondja, hogy szem előtt tartja, ez is bizonyos sikert vívott ki a félmíveltek közt, kik a nikotinhíj as szivarokat vették s szívták. Pedig e szivarok, ha ártalmatlanok is, másrészt tökéletesen értéktelenek is, mert ha a dohányt nikotinjától megfosztjuk, nem marad fen más hátra, mint rostos anyag s néhány olyan alkotó rész, minőket minden szárított répalevélben is feltalálhatunk. Olyan ez a nikotinhíjas szivar, mint a borszesz hijával levő bor, a kaffeinhíjas kávé. A dohány élettani hatására nézve a dohányfüst chemiai tulajdonságai adják meg a mértéket, azok az anyagok tehát, melyek’elégnek vagy elszenesednek. Ezek a sejtállomány stb. szénhydrogén vegyületein kivül nevezetesen a nitrogéntartalmú szerves aljak, mely utóbbiak az elégésnél ammont eredményeznek, míg az előbbiek főkép szénsavvá s vízzé lesznek. A dohányfüstben levő ammon mértéke a dohány narkotikus alkotó részeinek. A teljes elégés összes termékei: ammon, szénsav és víz, tulajdonképen narkotikus hatást nem gyakorolnak. Ezt inkább csak a tökéletlen elégés termékei idézik elő, a melyekből az illatos anyagok erednek, s föltételei a dohányfüst illatjának. S ily tökéletlen elégés megy végbe mindig, akkor is, ha a dohány teljesen szabadon ég, mert ama vegyiiletek illő természeténél fogva mindjárt képezésök után, a mi már oly hőben történik meg, mikor még el nem éghetnek, kivonják magukat a nagyobb hő hatása alól. A szivarok füstjében tehát ilynemű kozmás termékeket szí magába a szivarzó, úgyszintén a pipából a dohányzó, ámbár a pipából aránylag nagyobb mennyiségben. Mert a pipa sokkal belterjesebben összefoglalt hője úgy hat, mint a tökéletes gőrebé, továbbá a külső levegő kisebb mértékű hozzáférközése kevésbbé engedi meg a tökéletes elégést, mint a szivarnál. Ez magyarázza meg, hogy bizonyos dohányfajták, melyek a pipából elszíhatlanok, mért idéznek elő szivaralakjában kisebb narkotikus hatást. A török dohánytpéldáúl papiros-szivarkában a gyöngébb dohányos is elszívhatja, míg úgyanazt a dohányt pipából szíva túlságos erősnek találja. A. dohány a gyárban. A gyáros, a ki a dohánylevél kiképzésével foglalkozik, kettőt tart szem előtt : egy részt — a kiválóan csekélyebb dohányfajtában igen bőven levő —- nikotintartalmat igyekszik bizonyos fokig megcsökkenteni, másrészt fokozni a jó ízt s jó zamatot. Az első elérésére, ha nem is a tudomány, de a tapasztalat rávezette őt a helyes eszközre. A leveleket fíillesztésnek, erjedésnek veti alá. Ezzel részben a második czélt is eléri, mert a nikotinnak részleges felbomlasz- tásával az erjedés a dohánynak nemcsak nitrogéntartalmú alkotó részeit változtatja el, melyek elégéskor mindig kellemetlen szagúak, hanem új s kellemes anyagok képzésével a zamat fokozásához is járul.
