Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
I 74 A dohány s a többi narkotikus szerek. Különös becsben áll a kiválóan finom marylandi dohány, melynek nyomába csak a nagy, világossárga Ohio-level lép. A kentuckyi dohány zsíros, olajos s nehéz, mely épen úgy, mint a Louisianából, Floridából s Alabamából való, rágódohánynak s tubáknak alkalmas. A Varinas délamerikai termék s a hasonnevű tartományból való ; a vastaglevelű Orinoco-dohány, valamint a világos-barna könnyű Cumana vagy a laguayrai s curaçaoi dohány nem versenyhetnek vele. Úgyszintén a brazíliai dohány sem, ámbár ez nagy levelénél s pompás illatjánál fogva nemesítésre alkalmasnak mutatkozik. A tulajdonképi dohánytermő helyek azonban a kelet-indiai szigetek, s ezek közt Cuba. Itt terem a legnemesebb dohány, de olyan világhírű is, mint a mi tokai borunk. Vegas dohányültetvényei mindannyian folyamvölgyekben terülnek el ; a nyári hónapokban majdnem naponkint nagy záporeső áztatja itt a földet. Ide ültetik ki a magassabban fekvő ágyakból (semillerokból, magkeltőkből) a fiatal palántát a száraz évszak első hónapja végével, tehát szeptemberben. Januárban a dohány részben már törésre érett, de a szedés hosszabb idéig tart, s gyakran csak márcziusban ér véget. A mi szépet egy valódi Havanna-szivar illatában álmodozunk, azt e vidéknek köszönjük. Itt a regaliát az idegen vendégnek szabad kézben sodorják ajándékul (regalar = ajándékozni, megvendégelni). De egyebütt a dohánylevélnek, mi előtt jóízű szivarra formálható, még fontos átalakulást kell szenvednie, mi mindjárt a beszedés után indul meg. Az első mívelet a levelek fonyasztása, mi akkor tekintetik bekövetkezettnek, mikor ko- csányuk lágy s hajlékonynyá lett. E czélból a leveleket a vigyázattal történt betakarítás után szellős pajtákban egy lábnyi magasságú rakásokba rakják. Itt a levelek anyaga felbomlik, megmelegszenek, izzadnak. A szivarburoknak szánt leveleket azonban nem szabad az izzadásig fonyasztani, miért is az ily rakásokat időnként meg kell forgatni. A fonyasztás 2—4 napig tart. Ezután a leveleket szárítás, czéljából hosszú zsáktűvel kocsányaikon átszúrva, zsinegre fűzik. A fűzésnél ügyelettel kell lenni arra, hogy a levelek egymást ne födjék, s össze ne tapadjanak, mert az érintkezés helyén a száradás meg van akasztva, a levél foltos lesz, sőt rothadásnak is indul. A leveleket tehát egymás mellé akgatják (41. ábra) s e füzéreket (a pórikat) szellős, száraz s világos helyre függesztik. Vagy pedig két-két levelet hegyes fácskával tűznek össze s ráakgatják vékony botokra (42. ábra). A szárító pajtának világosnak kell lennie, mert különben a levél könnyen megtartja zöld színét. Az eső s verőfény károsan hatnak, az egyik megrothasztja, az utóbbi széleit megpörzsöli. Ha a levelek egyenletes barna szint öltöttek s víztartalmuk a kellő mértékre (12%-ra) leszállíttatott, mit arról látni, hogy a levélbordák összehajlíttatván, a 41. ábra. 42. ábra. A dohánylevelek szárítása.
