Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
A dohány s termesztése. 73 kibúvik, és épen így tördelik le, csipkedik ki (kacsozzák), a legtöbb levél hónából hajtó rügyet, a kacshajtást, mert nem a levelek sokasága, hanem nagyságuk a fődolog. Mennél nagyobb leveleket akarunk termeszteni, annál mélyebben kell a szárat letörnünk a tetőelhányásnál. A magyar dohányfaj oknál csak 10—15, néha csak 8—12 levelet hagynak meg. A megmaradt levelekre fordíthatja most a növény egész erejét. Mikor a levelek világos-zöldekké lesznek s a földfelé konyulnak, mi az alsó tőleveleknél következik be legelőbb, ez a megérés jele. Legelsőbb leszedik az alsó leveleket, az alja-dohányt, másod sorban, 1—2 hét múlván, a magasabb tőleveleket, a lélke-dohányt, melyek a legértékesebbek, s végül ismét egy hét közbeeste után a felső tőleveket, a hegye-dohányt. E három fajta dohánylevél a gyártásnál külöm- böző alkalmazást nyer. Az aljából lesz a pipadohány, a leikéből a szivarburok, a hegyéből a tubák. A dohánytermesztés igen egyszerű dolognak látszik, de mind a mellett is folytonosan leköti a termesztő figyelmét. A talaj mívelése a növekedés ideje alatt, a gond, hogy valami káros anyagok : föld, homok és ilyenféle a levelekre ne hulljanak, a kimaradt palánták kipótlása erősebbekkel, a tetőelhányás s kacsozás, mindezek s egyéb megfigyelni valók a dohánytermesztést nagyon fáradságos munkává teszik. Bogaraktól, hernyóktól a dohánynövény kevesebbet szenved riálunk, mint egyéb növények, valószínű, hogy erősebb a nedve. De van egy rovar, mely a levél fonákját megrágja, azonban ez is csak hasznára van a dohánylevélnek. A rágás következtén ugyanis e helyeken megszűnik az élettevékenység, a nap megfehéríti ezeket s ekkor tűnnek elő azok a foltok, melyek a szivarburoknak tetszetős külsőt adnak, s melyeket a nagy közönség, a jóság bizonyos mértékéül vesz. Csak a nem válogatós áskák, a földi giliszták s néhány meztelen csiga okoznak benne kárt, de koránt sem abban a mértékben, mint Éjszak-Amerikában az úgynevezett tobacco-féreg, egy szép éji lepke hernyója, mely a fiatal növény leveleit lerágja. Az európai hernyók közűi csak a bagolypilleé az, mely, ha jobbat nem talál, a dohányra kap rá. Éjszak-Amerikában, Java és Manilla szigeteken, sőt még Francziaországban is számos ültetvényeken nem levelenkint végzik a szedést, hanem egyszerűen levágják magát a tőt levelestől s a levél fajtázást a pajtában végbement szárítás után eszközük. Az egészen érett levél sárga. Mivel azonban a szivarburoknak való levelet barnának szeretik, az ennek szántat kevéssel a teljes érés előtt szedik le s a kívánt szint füllesztéssel, kiforralással idézik elő. Kevés eltéréssel így termesztik most a dohányt az egész föld kerekségén. A fő termesztő országok Európában: a Pfaltz (Badenben s Bajorországban), Hollandia, Magyarország, Görögország, Törökország. A Missiri-dohány finom zamatja miatt nagy becsben áll; a Latakia-dohány név alatt több dohányfajtát foglalnak össze, melyek azonban nem mindig Latakiából valók. A tulajdonképi Latakia jó sötétszínű. China roppant mennyiségű dohányt termeszt, úgyszintén Manilla s Java szigetek kitűnő fajút, ellenben az a dohány, melyet a nyugat-indiai társaság termeszt, valamint a ceyloni, nagyon alárendelt fajta. Amerika, a dohány anyaországa, mint termesztő az első helyen áll. A legjobb levelek s a legtöbb válófaj a forró déli államok s a kelet-indiai szigetekről kerül. A virginiai dohány, mely magában képez egy fajt, de mely a mívelés alatt számtalan válófajjá oszlott, a legelterjedtebb. A James-River melléki telepítvények terméküket világszerte küldik; nagy, vékony, édeskés levele kiválóan alkalmas tubáknak. Találmányok könyve. IV JQ
