Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
72 A dohány s a többi narkoticus szerek. sága növeli. Mivel azonban szerves savas sók oly kedvező befolyást tüntetnek, nem valótlanszínű, hogy e föltevés nem egészen alapos. Boulogne mellett egy dohányföldön erre nézve kisérleteket tettek. A föld szegény volt káliban. A 12 ágy mindegyikét, melyre a kisérleti földet osztották volt, külömbözó'en trágyázták, de mindegyikét egy módon és ugyanazzal e növénynyel ültették be. A begyűjtés után leginkább égőnek az a dohány mutatkozott, melynek hamuja nagy mennyiségű kénsavas kálit foglalt magában ; erre az következett, mely a szénsavas kálival trágyázott ágyban termett s csak ezután a salétromsavas dohány s végre a chlórkalium- mal trágyázott. A mész s magnézia majdnem megéghetetlen dohányt adtak. Dr. Kosutányi Tamást, ki 151 magyar dohányfajt elemzett, vizsgálatai szintén arról győzték meg, hogy a salétromtartalom a dohány égésére nincs befolyással. E fenebbi példa eléggé mutatja, hogy mesterséges módon eleget tevén a természtési föltételeknek, menynyire fokozható valamely növényi termék jósága, vagy menynyire adható annak új tulajdonság. Mind az olyan mező- gazdasági vállalatokban tehát, melyek, mint a dohánytermesztés, az íztől s különféleségeitől függenek, nagyfontosságú, hogy különös tekintet fordítassék a talaj mívelésére, mely által netán egyéb környülállások kedvezőtlen volta kiegyenlíthető vagy kiválósága fokozható. A trágyázás igen lényeges befolyással bir. Legczélszerűbb a dohányt tiszta trágyázott ugarba vetni. A trágyák közűi legjobb a marhatrágya; az ezzel mívelt föld szivarnak alkalmas dohányt terem. A juhtrágya is kitűnő, nagyon jó nyers anyagot ad a tubákgyártásra. Keleten nagy becsben tartják az olyan dohányt, mely kecskeganéjjal trágyázott földben termett; a druzokról azt mondják, hogy pipázás közben meg tudják mondani, minő trágyán nőtt a dohány. Ha a talaj ekkép kellően megkészült, a fiatal palántákat, melyek eddig magról külön melegágyakban nőttek, kiültetik belé olyankor, mikor az éji dértől már nincs mit tartani, tehát májusban. A magvetés e szerint márczius második felében esik meg. A palántáknak a kiültetéskor már ötödik, hatodik levelet kell ütögetniök. Két sorosan ültetik, úgy hogy ne szemközt álljanak egymással, hanem hogy a második sorbeli palánta az első sorbeli két palánta közének közepe tájára essék. Egyik palánta a másiktól 1—IV2 lábnyi távolságba álljon. A növekedés ideje alatt a dohánynövény több rendbeli munkáltatásban részesül : kapálják, tőjét töltögetik, a virágbimbót letörik s kacsozzák. Az elsőnek czélja a földet porhanyítani, a töltege- tésnek a gyökereket a kiszáradástól óvni, s kevésbbé függővé tenni a növényt az esőtől. A virágbimbót, a növény tetejét, azonnal letörik (elhányják), mihelyt 40. ábra. Virginiai dohány.
