Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
Elbánás a théalevelekkel. 59 A zöld théafajták gyors szárítása adja meg azoknak szürkezöld szinöket, de egyszersmind nagyobb mennyiségű erősen ható anyagokat is tart vissza, melyek a fris levélben foglaltatnak. A fekete théával való lassúbb, sokszerübb kezelés annak ugyan sötétebb szint kölcsönöz, de egyúttal kihatóbb chemiai átalakulást is idéz elő, mely kellemesebb ízűvé teszi. A dunai kereskedő s théagyáros azonban a mondott eljárásokkal még nem éri be. Nemcsak a legkülönbözőbb fajtákat állítja elő gondos szemelés s a levelek nagyságuk szerinti osztályozása által, hanem egynémelyikét az érték fokozatán is fölebb tudja emelni mesterséges módon. A csekélyebb fajtákat például illatosítja. 33. ábra. A tliéa sajtolása Japánban. E czélból összekeverted egy olajfa-félének (az Olea fragansnak) virágaival, egy ideig igy keverted, aztán szitálással ismét külön választatja s száríttatja. A narancsfa virágával s egyéb illő olajos termékekkel is javítják a théalevelek zamatját. A tliéa készítése közben elhulló törmeléket, port, gummi-vizzel megnedvesítik, összegyúrják s tégla-mintákba nyomják. Ez az úgynevezett tégla-théa (brick tliéa), mely Ázsiában s kivált a Himalaja tartományokban képez kereskedelmi czikket. A zöld szint, melyre az európaiak nagy súlyt fektetnek, a chinai berlinikék, gipsz vagy indigóval adja meg. Angliában, melyen keresztül kapjuk mi théánkat, állítólag oly gyárak állanak fen, melyek a már egyszer kihasznált théát összevásárolják a vendéglőkből 8*
