Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
58 A forrázatok, A frissen szedett théalevélnek nincs zamatja s leforrázva sem nyújtana élvezhető italt. • Mint a kávénál enyhe pörköléssel kell kifejleszteni sajátságos olaját, egyúttal azonban a levélnek kellemetlen tulajdonságokat is kell elvesztenie, melyekkel fris állapotban bir. A szerint, hogy zöld vagy fekete théát akarnak készíteni, térnek el egymástól a kezelési módok. Az előbbinél gyorsabb s egyszerűbb az eljárás, az utóbbihoz több idő kell s nagyobb fáradsággal jár. Azokat a leveleket, melyeket zöld théának szántak, majdnem közvetlenül a szedés után vaslemezen vagy lapos üstben kemencze tüze fölé teszik, egy darabig hevítik, majd meg kézzel forgatják, nyomkodják, ezzel a nyirok elpárolgását gyorsítják , aztán sodorják, végül pedig még cse- rényeken s tűzhelyen szárítják. A fekete théának szánt leveleket ellenben a szedés után előbb kiteregetik.Minden cliinai parasztház előtt e czélra bambusznádból készült cseré- nyek állanak. A munkások itt a leveleket a levegőbe felszórják, majd nyomkodják s dörzsölik, hogy megfonnyadva meglágyuljanak. Ezután a zöld théa módjára néhány perczig pörköltetnek, so dortatnak, félig nyír - kos állapotukban ismét több óra hosszat kiteszik lapos kosarakban a cserényekre, még egyszer jiörkölik, s végezetül széntiizön, mely nem füstöl, meg aszalják. Némely fajta fekete théa úgy készül, hogy hosszabb időre halomba gyűjtik a leveleket, melyek erjednek s aztán részben bomlásnak indulnak. A fekete théa e kezelésénél fogva rendesen kevesebb theint tartalmaz, de van olya a zöld théa, mely sokkal kevesebbel bir, mint némely fekete théa. 32. ábra. A tliéa szemelése.
