Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
A thèa, 55 használják, azonképen hamisítják a czikoriát a czukorrépa lisztjével, sőt van oly csaló gyáros, ki nem átall e katáng- s répaliszthez még velenczei bolust s okrát elegyíteni, hogy oly színt adjon gyártmányának, mintha tiszta czikoria volna. A THEA. Ez' általános névvel ,,théa“ a mindennapi nyelvszokás sokféle növénylevél- s virág-forrázatot illet, melyek régebben inkább mint most, különösen az alsóbb osztályokban, használtattak. így készítenek a bodzafa, a hárs s székfű virágából, a mébfű, a párló, a földi eper vagy szamócza, a fodormenta, a zsálya stb. leveleiből tliéát, melyet nemcsak gyógyulási, hanem kedvderítés czéljából is isznak. Mindez anyagoknak nincs meg az az élettani hatásuk, a melylyel a chinai théa kitűnik ; ezt azonban néhány növény terméke megközelíti, melyeket a külömböző világrészekben ugyanily czéllal használnak is. Dél-Amerikának meg van a maga paraguayi théája, az észak-amerikai industörzseknek a maguk appalachi, oszvego-, labrador- théájuk stb. A chinai théa. Magában Cbinában a théaivás szokása igen régi s állítólag a mi időszámításunknak harmadik századában már uralkodó volt, noha valószínű, hogy a théacserje a szomszédos Assamból származott be a mennyei birodalomba. A chinaiak s japánok a théaivás szokását egy mondával magyarázzák ki, mely némileg összevág a kávéivás föltalálásáról szólóval. Egy jámbor vezeklő azt a fogadást tette, hogy egy ideig szakadatlanul éjjel-nappal fog imádkozni. Mikor eközben az álom erőt vett rajta, szent haragjában letépte szeme héját s eldobta. Csuda történt. A földre eső szemhéjakból oly növény fakadt, melynek levelei pillaszőrük által a szemhéjnak volt másai, s melyek áloműző erőt rejtettek magukban. 810 körül a théacserjét már művelték Japánban. A chinai théáról szóló első hirt 1550-ben egy perzsa kereskedő által kapta Yelenczében Ramusio geográfus, de csak 1610-ben jutott a holland-keletindiai kereskedelmi társulat egy csomó théa birtokába, cserébe zsályalevelekért. 1638-ban orosz utazók czobolyprémért cserélték el az első chinai théát, mely Moszkvában tetszésre talált. E szerint majdnem egyidejűleg indult meg szárazon s tengeren egyaránt Európába s indította meg hódítását. Még 1664-ben a théa Európában oly valami ritkaság volt, hogy az angol-kelet- indiai kereskedelmi társulat igen drága ajándékot hitt adni királynőjének, mikor két font théát adott neki át. Legjobban megszerették földrészünk éjszaki népei a keleti s éjszaki tenger partjain, Angliában, aztán Amerikában is. Az angolok, hollandok s oroszok használják el Európában a legtöbb théát. Az angol-keletindiai társaság monopóliuma sokká akadályozta annak további elterjedését s nagyobb fogyasztását az aránytalanul fölcsigázott árak által. A társaság a maga részéről 100 százalékot rótt ki a théára s az állam még egyszer oly magasra verte föl árát a beviteli vám által, úgy, hogy az angolnak kedvelt itala négyszer annyijába került, mint a szomszédos hollandinak. Az a szívós konokság, melylyel Ö-Anglia ugyanazt az elvet az amerikai gyarmat-tartományokban is ki akarta vinni, volt legfontosabb oka a kettejök közt beállt szakadásnak, s az Egyesült-Államok alakulásának. E szerint a théa nemcsak rendkívül fontos kereskedelmi, hanem világtörténelmi jelentőséggel is bír. A théacserje természete s ápolása. A chinai théa a théacserje levele ; ezt mondják némely botanikusok egyedüli nemének, mások ellenben három fönemét kiilömböztetik meg : a zöldet (Th. viridis), a barnát (Th. bohea) saz Assam
