Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
56 A forrázatok, hegységeiben vadon előfordulót (Th. assamica). Mind a három fajta oly számos s észrevehetetlen átmenetet mutat egymás közt, hogy inkább valószinü az, hogy sokká űzött művelés által egymásból fejlődtek. Régebben azt hivék, hogy a kereskedésben zöld théa az elsőnek nevezett növénynemtől való, a fekete a másodiktól; újabb, különösen a Fortune angol által tett vizsgálódások azt tüntetők ki, hogy ama eltérő eljárások szerint, melylyel a begyűjtött levelekkel elbánnak, a kétféle cserjétől úgy az egyik, mint a másik théa-fajta nyerhető. A théacserje az ismert kaméliával közeli rokonságban van. Sokkal korlátozottabb mtívelhetési kerülete mint a kávécserjeé. Chinában az az éjszaki szélesség 25 és 31 foka alatt van ; a legjobb fajták a 27 fok közelében díszlenek. A határpontokon a másfelé évi négyszeri gyűjtés kétszerire olvad. Magára hagyva a cserje 4 s több méternyi magasra nő, az ültetvényekben azonban a középhajtások kitörésével tör- pítik. Ekkor többnyire 1. 5—2 méter magas lesz, vagy csak 1 méter is, de annál dúsakban hajt oldalágakat s bujábban leveleket. A házi szükséglet födözésére a gondos chinai s japáni a tliéacserjét kertje, földje bekerítésére is használja, de a tulajdonképi kereskedelemre szánt tliéát jól öntözött ültetvényekben neveli, többnyire lejtőkön, mint mi szőlőinket. Chinában napos, száraz fekvést keresnek, mely délnek áll. Japánban az első ültetvény Jamasiro vidékén, Togam hegy lejtőjén volt. Innen aztán elterjedt Udsibe s most legjobban díszlik az éjszaki szélesség 30 és 35 foka közt napkeletnek álló talajon. Egészben véve a théacserje nem épen válogatós a talajban, de a nagyon soványt mégis megfelelően kell trágyázni. A más tartományokba való áttelepítése s meghonosítása mindeddig nem sikerült annyira mint a kávénövényé. Sikerrel művelik még Javán, Szu- matrában, Bengáliában, a Himalaja déli lejtőin, Assamban s Ceylonban. A jóreménység fokán s Braziliában a kísérletek meghiúsultak részint a termék csekély minősége, részint a magas munkabérek stb. miatt. A théanövényeket közönségesen magról termesztik. Ezt kézzel ültetik el s pedig jó sűrűn, mert sok köziilök nem csírázik ki. A nagyon szorosan álló növényeket a kikelés után azonnal szétültetik, úgy, hogy az egyes csei'jék körül mintegy félméternyire tér marad a kifejlésre. Gondoskodni kell alkalmas trágyázásukról, czél- szerü nyesetésökről s a gyom kiirtásáról. Elbánás a levelekkel. A levelek gyűjtése a harmadik évben kezdődik, még pedig évenkint kétszer-liáromszor. Az ötödik, legfölebb hetedik életévben azonban e csonkítással a növény életereje annyira kimerül, hogy ki kell irtani s magról- keltéssel újra fiatal növényről kell gondoskodni. A théalevelek rövid szárúak, lándzsának, széleik fűrészeltek s fényes-zöldek. Kifej lésükkor gyöngén szőrpihések, a melyet utóbb elveszítenek. A tliéakertek fekvése szerint a levelek épen olyan kiilöm29. ábra. Ága a théacseï jének (Va term, nagyságban).
