Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
A kávéital készítése. 53 természet szerint szükséges. Régebben nagy gyógyító erőt is tulajdonítottak a fekete kávénak, s különösen hasznosnak ítélték köszvény- s kőbántalomban ; biztosan lehet használni ellenszerül ópium-mérgezéseknél, úgyszintén szeszes italok okozta részegségben. Hatásának sajátsága főkép két anyagban rejlik; egyike ezeknek egy illő (kozmás) olaj, mely pörkölés közben fejlődik a kávéban. Ez olaj magában élvezve verítéket, álmatlanságot s erős vérbuzgást okoz. 50 ezer font pörkölt kávéban körülbelül 1 font ily olaj van. A másik fontosabb alkotó rész a nitrogéntartalmú koffein, 100 font kávéban vagy egy fontnyi van belőle ; ez ama alkaloid, mely ugyanolyan tulajdonságú, mint a théában levő thein. A koffein tisztán bevéve méregként hat, nagyon hígítva pedig kellemes izgatottságot okoz. A tiszta koffein hosszú hófehér tűkben kristályodik, melyek selymes fényűek. Nincsen szaga s kesernyés ízű. A leg- dúsabb nitrogéntartalmú növényaljak közzé tartozik, mert 1G atom szénből. 10 atom hydrogénből s 4 atom oxygénből áll. Chemiai képlete tehát: Cxe Hiú Ch N4. Az előtt, mikor az eledelek táplálósságát majdnem kizárólag nitrogéntartalmuk után akarták megítélni, a kávét, théát stb. igen fontos tápláló szereknek tartották. Ez azonban téves nézet volt, melytől már mindenki eltért. A nevezett állományokhoz a kávéban még 5 százalék különös nemű csersav társul, mely vasoldattal, zöldes csapadékot képez. A kávéital készítése« A nyers kávé ily állapotában nem élvezhető, a pörkölés ismert művelet alá kell vetni, a mi közben fejlődnek ki amaz illatos, kozmás olajok, melyek oly kedvesek szagló s ízlelő érzékeinknek. A pörkölésnél azonban nem áll az a szabály : mennél inkább, annál jobb. Az oly kávé, mely csak sárgás-barnára vagy barnás-vörösre van pörkölve, zamatosabb annál, mely gesztenye-barnává vagy épenséggel fekete-barnává van égetve. Mennél tovább tart a pörkölés, annál többet veszít a kávébab súlyából, de annál nagyobb is lesz. így veszít pl. a barnás vörös kávé 15 százalékot súlyából s 30 százalékkal növekszik nagyságban ; a fekete-barnára égetett ellenben 25 százalékot veszít súlyából s terjedelemre nézve 50 százalékot nyer. A pörkölés után a kávébabokat finomra meg kell őrölni, hogy az oldékony anyagokat a forró víz könnyebben kivonhassa, kiáztathassa. Ez a kiáztatás igen sokféleképen történik s különféle kávéforrázót találtak már erre ki. Most leginkább divatban vannak a gőznyomásra alapított forrázok, melyekben a forralásnak indított víz gőze a forró vizet a kávéliszten áthajtja. A divat s czélszerüség azonban nem mindig járnak karöltve. Ebben az esetben sem. Legtisztább s legízesebb forrázatot nyújt a régi szíirő eljárás. A kávéskanna szűrőjére (ez jobb, ha porczellánból való, mint bádogból) berakott kávét jó forró vízzel leöntik s kissé áztatják. Az inyenczek bizonyos kávéfajtákat összekevernek. A víz minősége is sokat határoz a kávéfőzésnél. A hollandok kávéjukat szeretik ásványos vízzel főzni. Johnston „Chemistry of common life“ hírneves munkájában azt ajánlja, hogy a kávéforrázáshoz használt vízbe tegyünk egy kis sziksót. Az állítja, hogy ettől erősebb, zamatosabb s izletesebb lesz a kávéforrázat. Szerinte egy font kávéhoz mintegy 40 grán (árpaszemnyi) merőben kiszárított vagy 80 grán kristályos sziksót (szénsavas nátront — szódát) adhatni ; vagyis egy lat kávéra való vízbe egy késhegynyit. A kávépótlúszerekrol is kell még néhány szót tennünk. Sok van ilyen. Első sorban ide tartoznak a kávécserjével közel rokonságban levő növények, melyeket Siámban, Nepálban, Mozambiqueben, Zanzibarban, Mauritiusban stb. úgy ínívelnek s bogyóikat úgy használják, mint a valódi kávét. Afrikában, különösen a nyugati Szudánban, a guru- vagy koladiót használják kávé gyanánt. A parti tartomá-
