Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az őrlés és sütés
22 Az őrlés és sütés. kedvelt árúczikket képez, s azért nem egy malom van olyan, mely kiválólag ennek készítését teszi feladatává, mikor is a molnár úgy állítja kövét, hogy az a buza- szemeket csakis megdarálja. A további feldolgozás aztán abban áll, hogy a lisztet s korpát a darától különválasztja, s ez utóbbit finomsága szerint fajtázza. A mije a dara a búzának, az az árpának a kása ; ez szintén a lehámozott szemből vagy töredékeiből áll, de mely különös megmunkálás folytán többé-kevésbbé tökéletesebb gömbölydedséget nyert. A durvább fajtájánál minden egyes árpaszem 10. áüra. A Mecnwart-lèie új hengerszék. eg kásaszem. A finomabb kása számára az árpaszemet megtörik, tehát megdarálják s ezt kásává gömbölyítik. Az árpaszem megmunkálása áll tehát a meghámo- zásban s illetve megtörésben, s végűi a kerekítésben s fajtázásban. A hámozás hornyolt hengerművekben megy végbe, mire a tulajdonképi kásamalomra kerül a sor. A kásaőrlö több tekintetben eltér a közönséges malomjárattól. A fészekben csak egy kö forog, fenékkőre nincsen szükség, minthogy a liékő vagyis itt forgókő nem alsó lapjával dolgozik, hanem mint a közönséges köszörűkő fokával. Ez rend szerint nincsen reszelősen kivágva, de mégis bizonyos érdességgel kell biruia ; a
