Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Bevezetés
4 Bevezetés. alapanyagokból csak mintegy hatot fordított szervezete megalkotására, míg a többi 60-on túl menő elemek egész sora a kőzetek élettelen világában, sőt a legnagyobb része kizáróan ebben található. Ászén, hydrogén, oxygén, nitrogén, kén s vilió,—gyakran együtt, gyakrabban pedig csak néhánya van egymással egyesülve, minden állati s növényi termékben. Mellesleg még előfordulnak egyes alkáliák, savak, fémoxydok s földek, melyek azonban, noha a fejlődésre szükségesek, mint alap alkotó részek a szervezetben még sem foglalnak helyet. Elősegítik a képződést s inkább művészek, mint műremekek. Azok az elemek, melyeket szervetleneknek mondunk, talán sokkal nagyobb számban vesznek részt a szerves életben ily módon, mind azt rendesen tartjuk. De bárha az összes elemek is ki volnának mutathatók a növénynedvben vagy az állati vérben, a fönebb felsorolt hat elemet, mindig a tulajdonképi szerves elemeknek kellene tartanunk, mert nélkülük az élet elképezhetetlen, míg a többiek nélkül lényegében a szerves élet, habár föltételesen is, fenn állhatna. Viz, szénsav és ammon, illetve salétromsav, továbbá villásat• s kénsav ama szervetlen szállítók, a melyekből az egyes alkotó részek az élő körfutásba, még eddig ugyan ismeretlen mozgások által, felvétetnek, szervesülnek. A szénsav tudvalevőleg áll szénből s oxygénböl, akkép, hogy 1 atom szénre 2 atom oxygén esik. E vegyidet, melyet a chémiai képlet CO2 fejez ki, az, melyben a szén a legnagyobb mennyiségű oxygénnel van elegyülve. Ez, mint már több ízben említettük, a szén, vagy széntartalmú vegyületek elégésével keletkezik, s ha a czukor erjedő termékeiben s a tüdő által kilehelt levegőben megbizonyíthatjuk, okunk lesz azt föltételezni, hogy az erjedés lényege, s a vérnek a tüdőbe beszívott levegő által történő elváltozása, chemiailag bizonyos tekintetben összevág a széntartalmú testek nyilvánvaló elégésével. A nevezett esetek csakugyan azon alapulnak, hogy a légköri levegőből oxygén vétetett föl. És ha az egyik esetben lángra- lobbanás alatt tetemes hőmennyiség fejlődik, míg a másik esetben csak csekély a hőmérséklet fokozata, ez csak azt bizonyítja, hogy ugyanaz a chemiai folyamat külömböző terjességben léphet föl. Ugyanaz a szénmennyiség, mikor oxygénnel vegyül, történjék ez egyik vagy másik módon, ugyanazt a hőmennyiséget fogja fejleszteni, vagy mi egyre megy, ugyanazt az erőhatást kifejteni. A szénnek oxygénben dúsabb vegyülete nincsen a szénsavnál, s nincs is más szénvegyület, mely mindenütt s mindig oly annyira egyforma mennyiségben fordulna elő a természetben. A szénsavból kell keletkezniök az összes szerves vegyüle- teknek. Mig a szén a növény szerveiben megkötődik, a kiváló oxygénnek el kell illannia. Bizonyítja ezt a növények magatartása. Számtalan finom szervek által beszívják éjjel vagy általában sötétben a légkör szénsavát; a napfény hatása alatt megbontják azt az által, hogy a széntartalmat czéljaikra fordítják, és az ez által felszabadult oxygént kilehelik. E lélekző folyamat megfigyelésére, a mely az állatival homlokegyenest ellenkező, elég, ha hajnalban egy maroknyi füvet vízben álló, s vízzel telt üvegharang alá teszünk s a nap sugarait engedjük ráhatni. Rövid időn hólyagcsák emelkednek föl az egyes fűszálakról s a harang felső részét lassanként oly légnemmel töltik meg, mely égő testekben követett magatartásával tiszta oxygénnek bizonyul. A szénsav fölvétele a levegőből addig tart, míg a növény növekedik, s a levegőből ily módon elvont alkotó rész mennyisége kiszámítható, a mint ki is számították, hogy az a szénmennyiség, melyet egy növényekkel (fűvel, vagy gabonával vagy pedig fával) benőtt holdföld évenkint átlagosan terem, mintegy 500 kilogrammot tesz ki. Ez a 10 mázsa szén azelőtt, mint szénsav rejlett a légkörben ; e szerint
