Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A gőzgépek föltalálása
317 kon. Itt a tetőiránt álló A henger (351. ábr.) közepén két csapon függ, melyeken keresztül egyszersmind a gőzcsatornák vezetnek át, s azzal, hogy az egyszerű köl- dökrudnak megadja a fel alájáró mozgást, ettől maga ide-oda ringó mozgást nyer. A. gőzkazán azonban leglényegesebb része az egész gőzgépnek. Többnyire hosszúra nyúlt henger alakja van, mely mindkét végén félgömbösen kerekül. Hogy tüzelés szintje megnagyobbítassék, gyakran még két-három úgynevezett forralócső van a fő testtel kapcsolatban (ezek kis átmérőjű hengerek, melyek a tüztérben a kazán alatt vannak és ebbe tetőirántos rövid csövek által betorkollanak), vagy pedig a közcsatorna a henger belsejében van elhelyezve; a henger azonban nem mindig csak egy cső, hanem csövek egész rendszere. A lokomotivoknál e belső forraló csövek száma 150-re is rúg. A gőzkazán legszokásosabb elrendezését, minő a magasnyomatú gépeknél használatos, a 352 és 353. ábrákban mutatjuk be, melyek egyike oldalkép, másik harántmetszet. Mindkét A a fökazán, BB az amazzal CC hengeres csődarabok által kapcsolt forralócsövek; a D boltozat elválasztja a tűztért s az U-ből kilobogó lángot a nyilak irányában kényszeríti, hogy a kazánt körülnyaldossák. F öntött vas lábai a forra- lóknak. M ellensúlylyal igazítható toló a húzás szabályozására. A kazán részei még: a a tolódóládához vezető gőzcső, b a tápláló cső, c a biztosító szelep, d a manométer, e az uszókészíilék, g a gőzsíp (fütytyentő), mely második biztosító szelepként szolgál, és az úgynevezett bejáró, mely 25—30 négyszegcentiméter nagyságú, szorosan elzárható nyílás, melyen keresztül egy munkás a kazán belsejébe szállhat, hogy azt kitisztítsa s kijavítsa. Az úszó legegyszerűbb alakjában áll egy a kazán vizén úszó fatönköből, melyből a kazán tetején át fémpálcza ágazik ki; egy csiga körré tekert lánczocskán van egy mutató, mely valami fokozaton mutatja a vízállást. A manométerről már volt szó a 61-dik lapon. Szót kell azonban még tennünk a biztosító szelepről, mely a gőzkazán körül foglalatoskodókra nézve igen fontos készülék. Sokféle eszközt alkalmaztak arra nézve, hogy ha netán egyszer a gőz feszültsége oly fokot érne el a kazánban, hogy falai nem bírnának neki ellenállni, a robbanás minden veszedelme elhárítassék az által, hogy a gőz magának találjon utat. Nevezetesen több ízben tettek oly kísérleteket, hogy a kazán felső falába olyan fémötvözetekből való lemezeket illesztettek, melyek előbb megömlődtek, hogy sem a gőz a kazán vaslemezét szétnyomhatta. Mindamellett e készülékek a gyakorlatban nem bizonyultak czélszeriieknek ; legbiztosabb marad e Czélra a kúpszelep, mely kívülről megfelelő súlylyal terheltetik és ezáltal szorosan illedő nyílásba sajtoltatik. E I) F egykarú emeltyű (354. ábr.), mely F támaszték pontjához közel a b szelepre nehezedik, s melynek másik végén P súly van alkalmazva. Ez a szelepet bizonyos erővel zárva tartja, de mihelyt a gőz feszülése veszedelmessé válhatnék, a gőz által megemelődik, mi által ez a szabadba tódul. Egyébiránt egy biztosító szelep sem hárít el minden veszedelmet, mely eshetöleg a gőzkazánnál előfordulhat. Kazánrobbanások keletkeznek nevezetesen az elgőzölgő vízből visszamaradó ásványi ülledék, a kazánkő által. Ez rétegesen bevonja a kazán fenekét, s oly roppantul s hirtelen gerjeszt gőzt, hogy a kazán falai a nyomásnak ellen nem állhatnak. E robbanások a biztosító szelep mellett is bekövetkeznek, s csak a gondos elővigyázat, az összes állapotok lelkiismeretes szemmeltartása, s az 353. ábra. Gőzkazán, liarán tmetszete. A gőzkazán.
