Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hőmérő
298 A hőmérő. 334. ábra. A hőmérőfokozat fagypontjának meghatározása. következménynyel járt eredmények számából egyet említsünk, a szélviharok természetének megismerésére vezetett, mely a tengeri hajózásnak már eddig megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. Mert most tudvalévő, hogy a legveszedelmesebb szélviharok nem egyebek hatalmas forgószeleknél, melyek egy közepükön levő központ körül forognak s a hajós kevés észlelés után fölismerheti az irányt, mely felé eveznie kell, hogy ama veszedelmes örvénylésből nyugodtabb útvonalba jusson. De bárha a meteorologiai észlelő állomásokon nagy figyelemmel is jegyzik az adatokat, az ily egyes bizonyos időből nyert tényekből nem lehet még teljesen egybefüggő képet alkotni. Azon voltak tehát már rég, hogy műeszközök majdnem folytonosan változó menetét maguk ez eszközök által jegyeztessék. És ki is módolták. Gondoljuk el pl. hogy a légsúlymérő rövid nyílt szárán parafa úszik, melyre író ón van erősítve, mely egy elhaladó papírszalagon nyomot hagy, a kéneső-oszlop magasságának változásai egy folytonos görbe vonalban rajta lesznek megörökítve, melynek legmagasabb pontjai a legmélyebb barométer állásnak felelnek meg, s viszont. Más módon is ejtették módját ez önjegyzésnek. A kéneső oszlop mögött egy fényképíróilag kikészített papirost alkalmaztak, melyet a fény annyi részében feketit be, a mennyire a csőben levő kéneső a fényt rá engedi világítani. A Coliego Romano vezetője, a pápa csillagásza, Pater Angelo SeccJd, ki ez év folyamában halt meg, oly készüléket szerkesztett egybe, mely egy óramű által hajtva, az összes meteologoiai tüneményeket görbékben jegyzi. Ennek leírása azonban fölvett tárgyunktól messze vezetne el. A hőmérő készítése. Az első s legfontosabb dolog a hőmérő készítésével az alkalmas cső megválasztása. Belsejének egyenlően tágasnak vagyis egyenlően szűknek kell lenni, a mi a szokásos készítési mód folytán nem mindig az eset. E cső egyik végét erre beforasztják s az üvegfúvó lámpával ide gömböt fújnak, a másik vége egyelőre nyitva marad. Erre hevítéssel a még netán benne rejlő nyirkot kihajtják, mire a cső nyílt végét kénesővel telt edénybe mártják. A kihűlés közben a gömbben levő levegő csekély térfogatra húzódik össze, s a külső levegő nyomása a kihűlés alatt az ez alatt támadt légritkított térbe hajtja a kénesőt. A gömb ugyan ily módon nem telik meg teljesen, de erre nincs is szükség, mert hogy a levegő végső maradéka is kihajtassék, a csövet csak föl kell fordítani s a kénesőt benne úgy felhevíteni, hogy gőze a felső egész tért kitöltse, mire a nyílt végét még egyszer be kell mártani a kénesőbe. Az könnyen megítélhető, mennyi kénesőt kell bebocsá335. ábra. A hőmérőfokozat forrauó pontjának meghatározása.
