Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hőmérő
294 A hőmérő. oxydálás, a fémek meszesedése, s ez által alapot nyert egy soká uralgott, de téves ckémiai elmélet. Mi ma már nem kételkedhetünk abban, bogy valamint a fény, úgy a hő is rezgésekből áll ; a testek legparányibb részecskéit pedig a legkülömbözőbb okok indítják rezgésre. A bőnek átváltozhatósága fénynyé s tovább menve az a szoros kapcsolat, mely az összes fizikai változásokat egy s ugyanazon erő tüneményének mutatja, arra kényszerít, hogy az egyes erőnyilvánulásoknak közös alapot föltételezünk : a hullámmozgást. Innen van, ha a testeknek a bővel szemben követett magatartásukat nézzük, hogy egészen egybevágó tulajdonságokra találunk minőket a fénynél, villamosságnál stbnélvolt alkalmunk megfigyelni. Találunk testeket, melyek a bőt gyorsan fölveszik s egész tömegükben gyorsan tovább vezetik ; ismét másokat melyek a bő továbbvezetésének útját áljják. Es e szerint külömböztetünk meg jó s rósz hővezetőket. Az előbbiek sorába tartoznak a fémek, üveg, porczellán, kövek stb., az utóbbiak közzé a száraz levegő, fa, bőr, nemez, szöttemény stb. A bő egyik testről átmegy a másikra, nemcsak közetlen érintkezésükben, hanem kisugárzik a léghi- jas térbe is ; a fényéther tehát a hőhullámokat is tovább származtatja, a hősugarak épen úgy visszaveretnek mint a fénysugarak, s épen úgy töretnek meg ; az egyiket bizonyítja a gyüjtőtükör, az utóbbit a gyűjtőlencse. A llő hatásai. A hőhatás csak úgy lehetséges, ha két kiilömbözően meleg test csere viszonyban áll. Föltehetjük, hogy a hősugarak mindig a melegebb testről hatnak át a hidegebbre. A végső kiegyenlitéskor a testek aztán oly hőmérséklettel bírnak, mely volt hőmérsékletük közepén van. Az az eset áll azonban itt elő, hogy a mennyiség s minőség szerint az egyik test nagyobb hőmennyiséget kíván a kiegyenlítésre mint a másik. Bizonyos hőmennyiség egy kilogrammnyi víz hőmérsékletet pl. 10 fokkal emelheti fölebb ; de ha egy kilogrammnyi kénesőt akarunk 10 fokkal melegebbé tenni, ama hőnek csak harminczad részére van szükség. A lehűtéskor mindkét folyadék természetesen csak ismét annyit bocsát ki, mennyit nyert, s a végső hatás tehát a kénesőre nézve harminczszor csekélyebb is. E liőnyelési képességet hőfoghatóságnak (capacitásnak) mondjuk. A víznek hőfogliatósága tehát e szerint harminczszor volna nagyobb a kénesőénél. A hő mintegy összetartó erő ellen működik, eltávolítván egymástól az atomokat. Ez által nagyobbitja a testeket ; e hatás ebben a közkeletű mondatban fejezhető ki: a hő a testeket kitágítja, a hideg összehúzza, a mi alatt egyrészt csak hőhozzájárulás, másrészt hőmegvonást értünk. A külső természet százával mutat oly tüneményeket, melyek így viselkednek. Ha egy fémgolyót, mely rendes hőmérsékletben egy karika belső kerületén illedősen átmegy, felhevítünk, átmérője annyira megnagyobbodik, hogy a karikán már nem fér át ; a lehűtés után azonban annyira megcsappan, hogy azon ismét akadék nélkül átesik. Valamint a szilárd testek, azonképen alá vannak vetve a folyékony s gáz- nemíi testek is e kitágító befolyásnak, még pedig annál inkább, mennyivel nagyobb mozgékonysággal bírnak bennök az atomok. A gáznemek tehát különösen tágas térfogatot öltenek. A florenczi akadémia borszeszes hőmérője s a mi kénesős hőmérőnk a folyékony testek tágulását mutatják, a szilárd testek magas hőmérsékletben beálló térfogatváltozását pedig a különféle pyrométerek (z7jp = tűz, tűzmérők) melyeket igen tetemes hőknek, minők kohó-miveleteknél, porczellánégetőkben stb. fejlesztetnek, mérésére szerkesztettek. A testek halmaz állapotát megváltoztató hő hatása a gyakorlati életben igen fontos jelentőségű, A melegített darab jég megolvad s vízzé lesz. E közben megtartja hőmérsékletét állandón egyazon ponton mig egészen megolvad, noha mindig új hőmennyiség járul hozzá. Csak innen túl venni észre, hogy melegül s hőmérséklete emelkedik, mindaddig míg a folyékony víz légnemű vízgőzökké kezd változni.
