Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hőmérő
A hőmérő. Meleg s hideg. A hő mivolta. A hő hatásai. Hőfoghatóság. Terjeszkedés. A halmazállapot változása. Eejtett hő. A hőmérő készítése. Réaumur, Fahrenheit és Celsius. A maximum- s minimum-hőmérő. Fémhőmérő. «A hőmérővel mindenki foglalkozik, s lia eltikkad vagy fázik, némileg megnyugszik, ha baját Réaumur vagy Fahrenheit szerinti fokokban még kifejezheti.» Göthe e mondásában sok igaz van. Mindenkinek elégtételére szolgál, ha bizonyos természeti jelenségeket valami egybeegyeztető pontra vonatkoztathat, a mi fölmenti öt az alul, hogy mélyebb okait keresse. A hőmérő nyújtotta adat még nem adja magyarázatát a jelenség mikéntjének. Beszélünk ugyan melegről, hőről, hidegségről, de e kifejezéseknek nem tulajdoníthatunk mélyebb jelentőséget, mert épen csak felszínes hasonlítás. A mi az egyiknek forróság, másiknak csak meleg, s az átmenet a hőről a hideghez épen csak ama műszerek szerkezetében van meg, melyekről itt i szólni akarunk. A hőmérő, thermométer, (ÿso/i03 = hô, métron-mérték) mint neve mutatja a hő mérésére való. Föltalálását többeknek tulajdonítják, de leginkább mégis Cornelius Drebbel hollandinak, kinek neve több mechanikai találmányról ismeretes. A feltalálás idejét a 17-ik század második felére teszik. Az angolok szerint Bobért Fludd talált fel ilyen műszert, mások szerint Galilei 1592-ben talált fel egy hőmérőt, melynek csöve egyik végében nyilt volt s vizzel s levegővel volt megtöltve. A hőmérő mai használatos s czélszerii alakját legelőbb a florenczi «Academia del cimento» szabta meg. E szerint a műszer egy tetőirányos, alul golyóvá kibővülő, de felül zárt cső ► volt, melynek belseje egy részében borszeszszel volt megtöltve, de a többiben üres volt. E szerkezet máig lényegében nem szenvedett változást, csak hogy borszesz helyett más folyadékot, nevezetesen kénesőt, alkalmaznak. A cső tetőirányosan füg- gesztetik fel s rendesen léptékes deszkára erősíttetik, a melyen a kéneső-oszlop, a kisebb vagy nagyobb hő szerint váltakozva, a hőfokokat mutatja. E fokok beosztása a külömböző hőmérőknél kiilömböző, de általán véve egészen önkényes s a hidegnek melegnek róla vett megkülömböztetése tehát liijával minden való oknak. Helyén lesz itt némieket elmondani a hő hatásáról. A hő mivoltáról a legrégibb idők óta a bölcselők a legeltérőbb nézeteket alkották. Minthogy az összes fizikai tünemények hőjelenséggel kapcsolatosak, már igen korán vetődtek arra, hogy az a természetben a legfőbb tényező, Az ó-kor ban a hőt s vele a tüzet elemnek, finom étlieri lénynek, tartották, mely a test anyagbeli tömegétől külömböző ; a további s közelebbi tulajdonságokat nem kutatták. Később az az elmélet kapott fel, hogy van külön hőanyag, melynek hozzájárulása vagy kiválása a testeket külömböző hőállapotba hozza s egyszersmind új chémiai tulajdonságokat kölcsönöz nekik. E nézetet látszólagosan támogatta a hőben végbemenő
