Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
280 A hang. A «Times« leírván a kísérletet így kiált fel : «Mit mondjon az ember oly műszeidiez, mely az emberi hangot megőrzi akármeddig s visszaadja akárhányszor ! Bármily hosszú izenetet rá lehet bízni egy kis érez-lemezkére, melyet a világ bármely részébe el lehet küldeni, hogy a kinek szól, egy rugó megnyomásával elmondassa magának, és pedig az izenőnek saját hangján ! Mit mondjunk egy oly gépezethez, mely- lyel távollevő vagy épen elhalt kedveseink hangját visszaidézhetjük magunknak tetszésünk szerint.» A párisi tudományos akadémiában Du Moncel gróf az akadémia tagja, mutatta be a fonográfot. Edison segéde jól beszél francziául, de egy kis akczentussal. Ez szólt belé, azt mondván: «a fonográf megtisztelve érzi magát, hogy az akadémiának bemutattatik.» Az elnök csöndet kér. Erre a segéd megforgat egy hengert, s a gyülekezet nagy ámulattal hallja, mint ismétli a fonográf a mondatot igen tiszta hangon, de a segéd akczentusával. Az akadémia egy hitetlen Tamása felkiált: «ez lehetetlen, hasból való beszéd ez». Erre Du Moncel gr. szólt belé, s a műszer működésre indíttatván, ennek szavait oly híven adta vissza, hogy hitetlenekből hívők lettek. A műszerből jövő hang igaz változott, a belé szólóénál vékonyabb, gyöngébb, de mégis hű mása, fotográfiája minden részleteiben. Úgy tetszik mintha valaki a szólónak hangját utánozná. A mellett pedig a gép oly egyszerű szerkezetű, hogy mindenkit meglep s azt kérdi, hogy is nem eszelték ezt már ki régebben. Egy szócső alján oly rezgésre képes hártyalemez van alkalmazva, mint a telefon hangfogójában. E lemezke közepéből egy kis peczek ágazik ki, mely egy körülbelül 20 centiméternyi hosszú réz hengerbe ütközik. Egy forgatyúval e két ágas közzé foglalt henger forgatható, s egyszersmind vízszintes irányban lassan s szabályosan tolható. Ki-ki tudja, hogy az oly peczek, mely az ilyetén módon mozgatott hengert súrolja, ennek felszínén körkörös vonalt irt le ; épen így vés a lemezke peczke a henger körré alkalmazott ónfüstbe (staniolba) körkörös rovást. Ha a lemezke előtt valaki szól, a lemezkén keletkező rezgések közlődnek a peczekkel, mely az egész körkörös vonal hosszában többé-kevésbbé akczentuált pontokat irdal az ónfüstbe. E pontok valóságos írást képeznek, mert a mondott szavakat visszamondják. Ha azt akarjuk, hogy a műszer ezt az írást elolvassa, a hangokat visszahangoztassa, arra elég a hengert egy csavar segítségével kiindulási pontjára visszahelyezni, s vele a forgatyú fordításával a már egyszer bejárt utat újból megtétetni. A peczek az általa előbb irdalt rovatékokban fog tovább haladni, végig kell járnia mindazokat az apró domborodásokat s liomorodásokat, melyeket azelőtt a lemezke rezgéseinek megfelelőig az ónpapirosra leirt. Mivelhogy pedig a peczek lemezkével szoros egészet képez, ez a peczek mozgásait kénytelen követni. Bezeg s rezgései ama rezgések szabatos ismétlései, melyeket csak az imént vagy régebben az emberi szó keltett. Minden hangot visszahangoztat, minden szót ismétel minden sajátságaival, kimondásával, magasságával, mélységével, hangszínezetével. A műszernek kettős a tisztje. A henger forgattatik s belé szólunk. A beszéd önmagát írja le. Az iró fonográfnak szerepe véget ért, a szavak fel vannak írva, az ónpapirost levehetjük, elvihetjük. Ha később tudni akarjuk, mi van ráírva, elő vesszük a « hangirat »-ot, melyet bajos lenne kibötüzni, ismét beillesztjük a műszerbe, mely az írást már most hangokká teszi; ismétli a beszédet. Edison szép találmánya még tökéletesítendő, de tudományos szempontból már mostani alakjában is igen nevezetes. Az emberi találékonyság azonban nem ismer nyugalmat, s remélhetni, hogy a bölcsőben levő találmány rövid időn oly tökéletességre fog vergődni, hogy gyakorlati alkalmazhatóságot is fog nyerni.
