Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hangszerek
A hangszerek. A rhythmikai s dallami hangszerek. A hárfák. A gitár, czitera, koboz. A zongora s hasonlói. Cristo- fali a pianoforte feltalálója. —A zongora-készités: teste, mechanikája, húrozata, kalapácsai; hang- szinezete. — A hegedű, s hasonlói : a brácsa gordonka, bőgő. A fúvó hangszerek. A trombiták s hasonlói : a kürt s harsogó. A fuvola, klarinét, fagott. — Az orgona. A hangszereknek két nemét különböztetjük meg. Olyanokat, melyekkel valamelyes jellemzetes zajjal az ütemet verik ki, s olyakat, melyekkel bizonyos hangok sorát egymásba fűzik. Az előbbiek rhythmikai, az utóbbiak dallami hangszerek. A népek legalanti műveltségi fokán kizáróan rhytmikai hangszereket találunk, melyek időjártán sem veszhették el kezdetleges alakjukat. Jó részt változatlanul maradtak vagy legalább lényegesen nem módosultak: a castaneta, dióhéj alakú üreges fácskák, melyek zsinórral vannak az ujjakhoz fűzve s melyeket ütem szerint egymáshoz üt a tánczos, a tamburinó bőrrel bevont s csöngőkkel felszerelt fa abrincs, - melyet a tánczos feje fölött tart baljával, s melyen jobbjával kiveri a taktust, a dobok különféle nemei : pergődob, riadódob, nagydob, a czintányérok, a triangulas, harangok csüngök stb. Tökéletesebb hangszerek a dallamiak. Ezek két osztályba sorozhatok. Vannak olyanok, melyek minden hang számára külön eszközzel birnak, legyen ez húr, vagy határozott hosszaságú légoszlop, s ismét olyanok, melyek a hangzó test viszonyainak : hosszasságának vagy feszültségének változtatásával a zenész tetszés szerint a hangok egész sorát idézheti elő. Az előbbiek, s ezekhez tartoznak pl. a hárfa, a zongora, orgona stb., a zenei kifejezésre nézve korlátoltabbak az utóbbiaknál, a hegedűnél, harsogónál stb. Hamisan Ítélne azonban az, ki e tisztán fizikai tulajdonságból amazoknak csekélyebb hatást tulajdonitana. Művészet,. Ízlés s mindenek fölött a zenélő érzése minden hangszerbe lehelhet lelket, éltet. Itt azonban, hol nem annyira a hangszerek esztlietikájával, hanem inkább fizikájával van dolgunk, legyen ama szempont zsinórmértékünk, miért is azokkal a szerekkel kezdjük, melyeket a feszitett húr tesz hangszerekké. A hárfa a húros hangszerek közt annyiban a legegyszerűbb, a mennyiben mindegyik feszített húrjának állandó hangolata van. Minden hangnak meg van a maga külön húrja s a zenei hatás az által keltetik rajta, hogy a zenélő újjaival való rántássál a húrokat rezgő mozgásba hozza. A külömböző hosszaságú húrok elrendezése teszi szükségessé a hangszer sajátos háromszögű alakját. A rövidebb magashangok a szög sarkában vannak, a mély hangok a hosszabb elül levő nyílásban. A háromszög felső szárán vannak a csigaszögek, melyek csavarintásával a húrok többé-kevéshbé megfeszíttetnek s összehangzóvá tétetnek. A hangszer alsó része többnyire üres ráhangzó szekrényből áll a hang erősbitésére ; a háromszög elejét oszlop képezi, mely a húrok feszültsége ellen működik. A csudaszép zenei hatással Találmányok könyve. III. 36
