Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
272 A hang. egyszerű viszony, hogy a két hangot minőségükre nézve is egyenlőnek tekintjük, s minden lehető hangközt az 1 : 2 hangközhöz viszonyítunk. Kitetszik ez a mono- chordon, ha a mozgó nyerget úgy pöczköljük alá, hogy jobbról a húr 2/s-da, balra V3-da marad ; a hosszabb rész adja a mélyebb hangot, a rövidebb a magasabb ok- távát. Ha a nyerget úgy helyezzük el, hogy jobbról a húr 7s-de, balról Vs-de maradjon, a rezgési számok úgy viszonylanak mint 2 : 3-hoz, s megkapjuk vele a legközelebbi egyszerű hangközt, a quintát. Tudvalevőleg 3 : 4 adja a quartát, 4:5a nagy terczet, 5:6a kis terczet stb. A népek zenei ízlésök fejlődésével egyre bonyolultabb hangviszonyokat alkalmaztak s máig lassankint két oktáva közt hétfokú hanglejtő (skála) képződött, mely oktáva hangközei a 24 rezgésű alaphanghoz így viszonylanak : 1 2 3 4 5 6 7 8 24 27 30 32 36 40 45 48 1 7s 7« */3 72 73 “/■ 2 C D E F G A H c A rezgési számok alatt álló törtszámok a rezgési számoknak az alaphanghoz való viszonyt fejezik ki, vagyis az oktáva két rezgést tesz mialatt az alapban egyet a szept 15-öt, mialatt az alaphang nyolczat a sext 5-öt, mialatt az alaphang 3-at, stb. A hanglejtő oktáváját, az alaphangtól zöngésében alig tudjuk megkiilömböz- tetni, annyira azonosoknak veszi fülünk, miért is az oktáva az utána következő hangokra nézve új alaphang gyanánt vehető, mely ugyanoly viszonyban áll a további hangokhoz, mint az eredeti alaphang az első oktáva hangjaihoz. Nem kell tehát a többi hangra nézve új viszonyokat keresnünk, hanem átvihetjiik az első oktáva hangközeit a magasabb vagy mélyebb hangokra is. így keletkezik az első, második stb oktáva melyek megkülönböztetésül a hang betűje fölé tett vonásokkal jelölünk. így a második oktáva alaphangja c, a harmadiké c, a negyediké ö stb, a lefelé menő oktáváké pedig lesz c, c. A quint s a nagy terez a legtöbb hanggal vele- hangzanak, ezek az alaphanggal önként való egyesülésükkel a legegyszerűbb össz- hangzatot, a dur hármashangot, keltik. A 4:5 nagy terez rezgési viszonyainak különös egyszerűségével kitűnik az 5 : 6 kis terez, miért is ez új banglejtőnek, a moll hanglej tőnek, lett kiindulójává. A dur (kemény) hanglejtőben a terczről a quartra, s a- szeptről az oktávára való átmenet kisebb a többiekénél, e hangközöket félhangoknak mondjuk, mert a többi egész hangok közzé egy-egy ilyen hasonló hangközt még beiktathatunk. Az egy oktáván belül félhangokként fel- vagy leszálló hangsor a feles (chromatikus) hanglejtő. (A chromatikus-színezett név onnan van, hogy a görögök a félhangzót nem ij^l-tel vagy 6-vel jelölték, hanem piros színnel.) E téren tovább haladva zené- szeti fejtegetésekbe bocsátkoznánk, melyek tulajdonképi utunktól elterelnének, miért is felvesszük eredeti fonalunkat. A rezgési csomópontok. A vonós hangszerek úgynevezett flazsoló (flageolet, fuvolaszerű) hangjai további érdekes észleletekre nyújtanak alkalmat. Ezek tudvalevőleg jóval magasabbak, mint melyekkel az egész, szabad hosszában rezgő húr bír, és úgy keletkeznek, ha a húrt egy ponton, mely annak egy szakaszát, pl. 7*, 73-dát vagy ilyet képezi, gyöngén érintjük ujjunkkal, s a vonóval meghúzva megzendítjük. Ha az érintés elég gyönge volt arra, hogy az által az illető pont veszteg marad ugyan, de a rezgések a húr többi részére még is kiterjedhetnek, ez egész hosszában megrezzen ugyan, azonban nem mint egész, hanem csupán egyes szakaszként, mintegy önálló húrdarabokban. Az osztó pontok veszteg maradnak s csomópontoknak neveztetnek. Mig a 307. ábrában csak egy ily csomópont képződik
