Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
A hang, 269 hosszúságban nem lehetett észrevenni, hogy a hanghullámok erejükből veszítettek volna valamit. A leghalkabb hang elhallszott, s egyedül akkor nem volt mit hallani, mondja ő, ha a másik oldalon is teljes volt a csönd. Ily tapasztalat utján készítette Morland angol 1670-ben szócsövét, az elsőt melylyel II. Károly angol király jelenlétében tett kisérletet. Szócsöve rézbádogból való volt, 1.68 méter hosszú s alakja csonka kúpot képezett. Egyik végében 5 centiméter, a másikban 52 centiméter volt átmérője, a szó hangja 3 angol mérföldre hallatszott el. A szócsőnél kisebb a hallócső, melynek vékonyabb végét a nagyot halló fülébe dugja. A szócsőnek kora ma már lejárt, kiszorította ezt a mindenféle nemű telegrafia, s legfölebb még hajókon veszik hasznát. A halló csőnek azonban tartosabb az értéke ; bizonyos tekintetben az az a fülnek, mi a szemnek a gyiijtő- üveg. A hang. A hangsugarat már összehasonlitották a fénysugárral; a hasonlat nem csupán a tovaterjedés s visszaverődés módjára vonatkozik, még tovább is folytathatjuk a hasonlatot. Az ágyudörgés, a kocsi zörömbölés, a csorda bőgése, az ég zengése oly érzeteket keltenek bennünk, melyeket a fénybenyomásokkal : a röppentyű felvillanásával, a tükrözés által szemünkbe vetett napfénynyel s ilyesekkel vethetünk egybe. De valamint a fehér fény elemi hullámzatokat foglal magában, melyek bizonyos színérzeteket keltenek, ama zörejek sem egyszerű hullám- mozgások, sőt inkább számos egymás mellett levő s magukban szabályos rezgéseket tüntetnek, melyek mindegyike a többiektől a kitérés nagyságában s sebességre nézve kiilömbözik. Az ily szabályos rezgések keltik a hangot, mely a zörejtől úgy kiilömbözik mint a szin a fehér fénytől. Megkülönböztetjük magasságát s mélységét, s e minőség okának a sebességet tartjuk, melyben az egyes hullámok egymást » követik. A hang bizonyos érzettel tölt el bennünket, mig a puszta zörej nincs ily hatással. A hang természetének vizsgálására igen kitűnő eszköz az úgynevezett 305. ábra. A hangvilla zengése, sziréna, az egy fogas kerék, melynek fogai felé szűk csövei ráfuvunk. Ha a kerék forog, minden fog ketté vágja az átsurranó légáramat, s egy pillanatra megállítja, mint a Fizeau-féle készülék kereke a fényt (143. ábr.). A mig a fog a cső nyilása előtt van, a levegő ez utóbbiban megsűrűsödik, s e váltakozással hullámok gerjesztetnek, melyek annál gyorsabban követik egymást, mennél sebesebb a kerék forgása. A hullámok számát másodperezre meg lehet határozni s azt találták, hogy a legmélyebb hang 32 rezgést tesz ez idő alatt ; a zenében a mély C-nek nevezik ezt. Az ennél lassúbb rezgések csak egyes léglökésekképen érezhetők. A legmagasabb hallható hang 24.000 rezgést kelt másodperezében. Ezen felül fülünk már nem képes a hangot felfogni. Egyébiránt tudjuk, hogy a zenei hang keltésére minden rugalmas test alkalmas, mely304. ábra. Hallócső.
