Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
270 A hang. gyors, rendszeres rezgéseivel a levegőt sűrűsítés s ritkítás által megfelelő hullám mozgásba tudja hozni. Ha a hangvillát vagy üvegharangot megütjük vagy hegedűvonóval végig liuzunk rajta (305. ábra) megzendülnek, az ütéssel vagy vonással rezgésbe hozattak, melyek az aczél vagy üveg rugalmasságánál fogva egyenletesen s huzamosan kitartanak, s melyeket könnyen 'megérezhetőnk ha a hangvilla nyelét fogainkhoz érintjük vagy a harang szélit ujjunk hegyét rátartjuk, sőt a hangvilla ingaszerii rezgéseit általa le is rajzoltathatjuk, ha egyik szárára iró-ónt erősítünk s ennek hegye elébe papirost tartunk. A kifeszített húrt a gyantás vonó kihozza nyugalmából ; vissza akar abba térni, ekkor újból megragadja a vonó, elvonja, mire ismét visszapattan, s igy rezeg százszor, ezerszer másodperczében, s minden ide-oda menet újból tovaterjedő léghullámot gerjeszt, melyek együtt véve a hangot idézik elő. A fúvó hangszereknél a rugalmas ajkak vagy rezgő nyelvek, rugók azok, melyek a sűrített levegő által hívással rezgésbe hozatnak. De bármily eltérők is a hang különböző keletkezési okára alapított zenei hangszerek egymástól, mindnyájan közös fizikai elveken alapulnak. Első sorban ilyenek a rezgési viszonyok, melyekről a minden húros hangszer legegyszerűbbike, a monochord (egyhúrú) nyújthat felvilágosítást. A monochord, neve mutatja, egy húrú; e húr a hang erősbitése czéljá306. ábra. Monochord. ból faszekrényre, u. n. ráhangzóra (hangfenékre, rezonansra) van erősítve. Két oldalas nyergen át, a közepén szabad a húr s egy kis mozgó-fanyereg fölpöczkölésével tetszés szerint megrövidíthető ; az üres szekrény tetején osztat van. A 306. ábrában bemutatott ily készülék neve ellenére két húrral van ellátva, melyeken a rezgés törvényei kellően tanulmányozhatók. Ha a húron vonót huzunk végig, vagy ha azt ujjunkkal tépjük, oldalosan kitér, úgynevezett liarántos rezgések fogják el. A legnagyobb kitérés a két nyugvó végpont kellő közepén megy végbe ; ha a két húr egyenlően hosszú, egyenlően vastag, egyenlő rugalmasságú s egyenlően feszült, ugyanazon időben egyenlő mennyiségű rezgéseket is tesznek. De azok rezgéseinek tágassága valamint sebessége külömböző a szerint, a mint kiilömböző a húrok hossza, fajsúlya, harántmetszete vagy feszültsége. E kölcsönös függőséget egyszerű törvények szabályozzák. A feszültséget könnyiiszerivel úgy mérhetni meg, ha a húr egyik végét A mozgó csigán futtatjuk végig s sulyokkal megterheljük ; ebből kitetszik, hogy valamely húr rezgéseinek száma az azt feszítő súly négyzetgyökeivel arányos. Ha a húr egy kilogrammnyi megterlieltetés mellett másodperczében 64 rezgést tesz, négy kilo- grammnyi feszültség mellett 256 rezgést tesz. Ebből következik, hogy a magashangu húrnak tetemes nyomást kellene gyakorolnia aljazatára, ha egyébként ugyanazon minőségűt választanánk, minőt a mély hangok keltésére alkalmazunk. Hogy bizonyos egyenlőséget érjünk el e tekintetben, a hang magasságára befolyással levő
