Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
248 A telegraf feltalálása. A betűnyomó telegraf. Az az óhaj, hogy a sürgönyöket a liírezŐ készülék maradandó látható alakban szolgáltassa, úgy látszik, igen korán keltette föl az igyekezetei oly készülék szerkesztésére, mely a sürgönyt általánosan érthető Írásban adja vissza, s ne adjon csupán úgy szólván titkos jegyeket, melyeknek megfejtésére a rendszer ismerete szükséges. Morse szerint Yail amerikai már 1837-ben állított elő ily készüléket, mely a galvános áram által tovavitt sürgönyt betűkkel nyomta le ; 1841-ben Wheatstone a londoni kir. polytecknikai társaság helyiségeiben állított ki betűnyomó telegrafot s Morse ugyan ilyet 1847-ben. Azóta ez a szám tetemesen szaporodott, sőt mindaz, ki a ln'rező készülék tökéletesítésével foglalkozott, bizonyára megforgatta agyában ez eszmét, a telegrafikus irás ez ideálját. Ha mindamellett annyi idő telt belé, míg a sok feltalált betűnyomó-késziilék közül egy is bevált, annak oka a szerkezet bonyolultságában rejlett, s mely gátul szolgált arra, hogy a Morse-féle oly nagy tökéletességre emelt készülékkel gyorsaságban s biztosságban fölvegye a versenyt. Csak a Hughes amerikai tanár által feltalált készülék felel meg e kivánalmaknak teljesen, sőt vele sokkal gyorsabban lehet hírezni a legjobb Morse-féle készüléknél is, s mivel azon felül kezelése is könnyen elsajátítható, már minden más készüléket kiütött volna a nyeregből — ha épen szerkezete nem lenne oly végtelenül aprózkodó összetételű, mi az eszközlendő javításokat megnehezíti, melyeket csak teljesen szakavatott s ügyes mechanikus, kik nincsenek mindig rendelkezésre, hajthat végre. A Hughes-féle betűnyomó-telegrafról el lehet mondani, hogy mechanikai csuda, melynek feltalálása rendkívüli lángelműséget tanúsít. Az összes betűnyomó-telegrafoknál közös az a mód, melyben a nyomó-betűk sorakoznak ; egy aczél kerék keredékén, mely fogas kerékre hasonló, domborodottan emelkednek ki. Ha e betűs kereket a másik állomáson levő kezelővel képzeljük kapcsolatban, minőben a Wheatstone-féle mutatós hírezőnél a jelző korong s a jeladó vannak, nyilván valónak fog tetszeni, hogy a helyt, hogy itt a mutató az abéczés korongot járja be, oly intézkedés van téve, hogy a betűs kerék maga végzi e fordulatot, míg a megfelelő betű épen a fehér papiros-szalag fölé kerül. E pillanatban következhetnék be a nyomás, de természetesen a betűs keréknek befeketítve kellene lennie s valami egyéb intézkedéssel vagy a papiros-szalag felé kellene nyomulnia vagy ennek amahoz. E mellett szükséges volna, hogy a papiros annyival húzatnék odább, hogy a következő betű nyomása az utóbb nyomott mellé jutna. Minden betűnyomó-telegrafnak általán el kell látva lennie : betű-beállító, papiros-szorító, betű-feketítő, papiros-vonszoló szerkezettel, s a szerkesztmények nevezetesen a betű beállítóra nézve kiilömböznek egymástól. A Wheatstone-féle mutatós ln'rezővel már megtettük az összehasonlítást. Egy csapat más készülék (minőket szerkesztettek Wheatstone, Bain, Brett, House, Brèguet, Digney, Monil- lerion, Dujardin, Thomson, Du Moncel s mások) ez elvet gátlóval (echappemeut- val) párosítva bírja, melyet villamos áram emel ki s fogról fogra kapaszkodó kereket haladtat odább. Mások ellenben, Yail, Siemens, Donnier, Arlincourt, Desgofl’es s Hughes szerkezete is, a betűk beállását mindkét állomáson egyenlően pergő óraművel eszközük. E készülékek egyidejűségi (synchronistikus) moz- gásúak. A Hughes-féle készülék. Ennek főrésze, a Wheatstone mutatós telegraf mutatójának módjára, egy korong körül gyors forgásban levő (másodperczenként 2 körforgással bíró) szán, melynek mozgása a betűs kerék mozgásával kapcsolatos, s ezzel teljesen összevág úgy, hogy ha a szán bizonyos vezetős pontja bizonyos betű fölött (melyek számlaphoz hasonlón sorakoznak) áll, a betűs kerék
