Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
A chemiai telegrafok. ugyanazon betűje a lenyomásra épenséggel alája beállít, úgy hogy csak a papirosszalagot kelj hirtelen fölnyomni, s képe le van nyomva. A betűket kis fém-szegek képezik, melyek egy korongból emelkednek ki. Bizonyos villamos átvezetést gyakoi’olnak, s ezzel egy villamdelejt működtetnek, mely a mechanikai kiválást, a papiros rászorítását stb. eszközli. A másik állomáson, honnan a sürgöny elküldetett, egészen olyan készülék van felállítva. Mindkettőnek óraműve telegrafikusan egybevág s a szánok s betűs kerekek ugyanazon pillanatban ugyanazokat a betűket menesztik át. A sürgönyt billentyűzet segítségével adják fel, melynek egyes billentyűi a betűket jelentik ; ezek lenyomásával a megfelelő szegek felugranak s a felettök gyorsan elforgó szán abban a pillanatban veszi fel magába a villamos áramot. Ha pl. az M betű billentyűje nyomatik le, az áram abban a pillanatban megy a vezetéken át, mikor a szán az 3/ fölemelt szeg fölött van; ugyan abban a pillanatban azonban a betűs kerék M betűje a másik állomáson épen a papiros-szalag fölött áll. Az áram fölgerjeszti a villamdelejt, ez vonz s röptiben lenyomja az M betűt. Mihelyt a szán elhaladt a szeg fölött, megszakad az áram, a papiros szalag egy foggal odább halad, s a szánnak még ugyanazon körforgása alatt az U vagy egyéb az 3/-hez nem igen közel álló betűt vehet föl s adhat nyomás alá, ha a hírező tiszt elég gyorsan nyomja le a megfelelő billentyűt. Mivel pedig, ha a szán egy teljes körforgása is kellene a legközelebbi betűig, kétszeri körforgásra minden esetben legalább két betű ln'rezhető másodperczenként, nyilván való, hogy gyakorlott kézben a Huglies-féle készülék, a mi a küldés gyorsaságát illeti, más által egy könnyen el nem érhető s ez elvitázliatlan kiválóságai teszik azt, hogy napról-napra mindegyre általánosabb használatúvá válik. A. chemiai telegrafok. A telegrafia történetében mindenesetre jeles találmánykép fog mindig felemlíttetni Davyé, mely mutató helyett pöczekkel járt, a mely egy csiga körül mozgó, chemiailag kikészített papirosra gyakorolt nyomást, és ezen a vezetett árammal a chemiai anyagot szétbontván, színes pontokat, vonalokat hagyott. Bármily jelentékeny is volt e találmány, még sem fejlődött önállóan odább. Utóbb a chemiai hírező készülékek gyakrabban módosítattak, javíttattak, de nem elég sikerrel. Az utóbbi években még Giovanni Caselli Florenczben beszéltetett sokat úgynevezett yanteletjraf]áról, melyről e miatt s mert a chemiai telegrafoknak még jövőjük is lehet, némieket ide jegyezünk. A leiró vagy másoló (kopizáló) telegrafoknak, melyek közzé a Caselli-féle is tartozik, az az elvük, hogy a sürgönyt ugyanazon vonásokkal adják vissza, melye-k kel valami nem-vezető tintával fémlemezre írattak. E fémlemez körül (ólomfüst [stanniol], mely valami henger körré van tekerülve) jár az egyik sarkdrót csúcsa, az áram tehát mindannyiszor megszakíttatik, valahányszor ama csúcs a gyantával írt betűre talál, s ezáltal a végállomáson a chemiailag kikészített papiros megbontása hasonló hosszaságú megszakítást szenved, s ezzel tehát a papiroson megfelelő rajz létesül. Magától érthető, hogy a sürgöny képe nem fogja a kézírás vagy rajz vonásait szakadatlan egymásutánban visszaadni, hanem apró parányi vonalelemekből összeállítva, melyek az áram tartamának megfelelnek, a mely az alatt az idő alatt, hogy az író csúcs a nem-vezető tintán elsikult, meg volt szakítva. A vezeték. A telegrafnak többi részei, a melyekre figyelmünket kell fordítani, a leírt készülékeken kívül, az áram gerjesztő készülék s a vezeték. Az elsőről már fölösleges szólanunk többet, mert eléggé megismerkedtünk a galvános telep s a forgó-készülékek áramgerjesztésével ; a vezeték ellenben oly tárgy, melyet eddig csak érintettünk, de fontosságát még nem emeltük ki. 249 Találmányok könyve. III. 32
