Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A villámhárító feltalálása
210 A villámhárító feltalálása. kiválóan belé sújtsanak: e kettős hatás csak úgy érhető el, ha az intézkedések lelki- ismeretesen tétettek meg s az összes alkotó részek a leggondosabb szabatossággal dolgoztattak meg s kapcsoltattak össze. Mindezek ellenére is a légköri folyamatokkal szemben az ember nem ura a körülményeknek. Voltak oly esetek, hol a villám a kitünően készült vezetéket félrehagyva, tőszomszédságába csapott le. De ezek oly esetek, melyek kivételnek tekintendők. Egészben véve a villámhárítók hatása oly rendkívüli, hogy hasznukban kételkedni balgaság volna. Hogy mily áldásos Franklin találmánya, azt számokkal ugyan nem fejezhetjük ki, de ha elgondoljuk, hogy korunkban az erdők, e természetes oltalom, melyen a zivatar dühe megtört, egyre pusztulnak s ezzel a veszély nagyobbodik, a kártokozó villámcsapások tettleges megfogyását mindenesetre sikernek kell tekintenünk, melyet a nagy amerikai férfiú találmányának köszönhetünk, s a legszebb dicsőséget, melyet halandó érhet, csorbítatlanul meg kell neki hagynunk. Érdemeit a nagy Franklinnak, mint természetbúvárét s államférfiúét, D’Alembert e hexameterbe foglalta : Eripuit coelo fulmen, sceptrumque tyrannis. (Villámától az eget, hatalmától a zsarnokot fosztá meg.)
