Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A villámhárító feltalálása
206 A villámhárító feltalálása. villám s mennydörgés közt elmúlnak, kell 340-nel sokszorozni, hogy a távolságot méterekben megtudjuk. A villám hatása. A villám magában nem forró ; a hőt csak akkor fej - leszti, mikor terjedésében ellenállásra talál. A légkör felső rétegeiben, hol a levegő oly ritkult, hogy a villamosságok kiegyenlítésének semmi sem áll útjában, a villámlás dörej télén villogás, míg a mélyebb légrétegekben a levegő rósz vezetőségének gátját előbb erőszakkal kell áttörnie. Ha a villám nagy átmetszetű jó vezető testet talál, abba lecsap minden nyom hátrahagyása nélkül. Ellenben, ha vékony drótok vagy száraz gyantás fán kell magád átküzdenie, ezeket roppantul fölhevíti ilyen munkájában. A vashenger tízezernél több villamosságot vezet magán át, mint a hasonló nagyságú tengervíz-henger, mely bizonyos sókat tartalmaz magában föloldva ; ez azonban ezerszer többet a tiszta víznél, s a tiszta víz meg sokkal jobb vezető mint a száraz fa vagy akár a kén, gyanta s ilyesmi. A nagy hőfejlesztéssel állnak kapcsolatban a roppant mechanikai erőkifejtések, melyeket a villámcsapások gyakorolnak. Midőn a villám fába üt, útját kiválóan a kéreg s fa közt veszi, a nedves szijácsban. A víz hirtelen gőzzé válik, s ebből magyarázható ama rendkívüli tépés, forgácsolás, melyet a villámsujtóttá fán észlelhetünk. Ugyanaz a villám, mely a villámhárító rudját csak mérsékelten melegíti meg, megolvasztja a képkeretek aranyozását. Humboldt «Kosmosa»-ban beszéli, hogy Dél-Amerikában tett útjában, a hol a zivatarok nálunk ismeretlen erővel dühöngnek, nem egy sziklát talált, melynek külsejét a villámsujtás egészen megiivegesítette, A villám csöveket, melyek sík, homokos vidékeken nem ritkák, s hazánkban a Balaton fövenyes partján is előfordulnak, 12 vagy több méternyi irányban vagy elágazásban találni a föld szintje alatt. Nem egyebek ezek, mint úgynevezett villámvesszők vagy villámcsövek (fulguritek), melyeket maga a villám készít, midőn a laza, homokos talajba lecsap s befuródása helyén az apró homokszemcskéket megolvasztja. A villám hatalmas erőművi hatásairól sok esetet jegyeztek föl a természetbúvárok s olvasóink is bizonynyal tudnak egyes ilyen eseteket, hol a villám falakat mozdított el helyéből, hol sok ember közé csapva néhányat megsértett, másokat halálra sújtott. Történt az is, hogy a villám hajók árboczába csapott s a tájolótűt azon módon fordítá meg, hogy a kormányos hirtelen hazafelé vette írtját, s ha csillagok állása tévedését föl nem fedezik, csak a vele találkozó hajókról kaphatott tájékozást s útbaigazítást. A delejesség szóltmikban meg fogunk ismerkedni e nevezetes tünemény okával, mely e két erő benső kapcsolatát már most sejteti velünk. A villámhárító. A zivatarfelhők villamossággal telt gyűjtők. A villamosságnak, mint már érintettük, az a sajátsága, hogy a testek fölszinén meggyűlve kényszer helyzetben van. Egyre kiegyenlítésre törekszik s a környező levegő vagy más rósz vezető által gátoltatik e törekvése kielégítésére. A testek alakjának külörn- bözősége szerint, mint szintén már tudjuk, a feszültség viszonyai is külömbözők. Egy minden oldalon egyenlőn görbe golyó fölszine mindenünnen egyenlő ellenállással van környékezve, s azért a villamosság minden pontban teljesen egyenlően vastag réteget képez. Ha ellenben a golyóra kimeredő csúcsot teszünk, ebbe központosul a villamosság, s ennek megfelelő hatással bir a testek minden egyenetlensége, sarka, széle stb. A villamosság nagyobb tömegekben s erősebb feszültséggel a csúcsokba gyűlik meg, s ha a csúcs elég finom, egyenesen ki is sugárzik, mely tüneményt a sötétben fényes lángpamatként láthatunk. Megesik, hogy bizonyos tikkasztó estéken a villámhárító csúcsán, toronykeresztek fölött, háztetők fémcsatornáinak sarkán stb. apró kék lángok mutatkoznak, melyek el nem olthatok s végül maguktól épen úgy eltűnnek, mint a hogy kelethez-
