Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A villámhárító feltalálása
A villámhárító szerkezete. 207 tek. E tünemény különösen gyakori a hajók árboczcsúcsain, s a görögök s rómaiak a vihar közeli szüntének előjelének vették. Két lángocskát, Castort s Poluxot, szerencsehozónak, az egyest, Helénát, romláshozónak tekintették. Ez utóbbi névből keletkezett mai neve : szent Illés tüze. Egyébiránt a csúcsoknak nem is kell nagyon magasra emelkedni a föld szine fölé ; már láttak ily lángocskákat szobrok fején, katonák dzsidáin, egyesek kalapjain ; sőt emlegetnek esetet, hogy lovak fülein szinÍ tén mutatkoztak ily villamos fénysugárzások. Ránk nézve e tünemény már nem titokzatos, a villamosság kiömlésének eredménye az vagy annak folytán, hogy az a földben nagyon kifeszült, vagy hogy a légkör ellentétes villamosságával e csendes módon kiegyenlítődik. E folyamat által a feszültség mindenesetre csökken s lassú, békés módon áll helyre vele az egyensúly, mely a villám által csak erőszakos, romboló módon idéztetik elő. A villámhárítónak ugyanaz a czélja s lángelmű föltalálója, Franklin Benjamin, ama természeti tünemény helyes fölismerésével a csúcs sajátságára alapítá azt. Talán alig volt oly találmány, mely fölmerültével az egész tudós s nem tudós, jámbor s avatlan világot oly izgalomba hozta, mint a Frankliné. Mindenki érezte roppant jelentős voltát — de a vallásosság összeütközésbe jött a tudománynyal ; a keletkezett liarcz soká tartott s akadálya volt áldásos alkalmaztatásának. Sokan nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogyan lehet akarni az Úristen ily kényelmes büntető eszközét, minő a villám, kezéből kicsavarni. Franklin 1760-ban állította föl West phyladelphiai kereskedő házában az első villámhárítót, mely lényegére a maitól semmiben sem külömbözik ; egy három mé- r ternyi hosszú s 27 milliméternyi átmérőjű vasrúd rósz vezetőkkel el volt szigetelve az épülettől s fémvezetővel volt a földdel kapcsolatban. A minő egyszerű volt e készülék kivitelében, olyanul maradt is ; mert a módosítások : a platinacsúcs, külön elszigetelés stb., a lényeghez nem járultak semmivel. Philadelphiában 1782-ben már 400 villámhárító volt a házakon ; a középületek közül csak épen a franczia követség palotája volt a nélkül. És épen ebbe ütött 1782-ben márcz. 27-én a villám, és agyonütött egy tisztet. Ettől fogva minden állam ellátta középületeit villámhárítókkal, mely nálunk még mindig a középületek jelének tekinthető, mert a magánosok a villámcsapásnak ritkábban beálló veszedelme ellen nem tartják magukat szükségesnek védeni. A villámhárító szerkezete. A dolog természete szerint az egészen fémből való, s a legjobban vezető alkalmazása mindenesetre elsőbbséggel birna. Mindamellett olcsóságáért rendesen vasat használnak, ámbátor a vörösréz hasonló hatás mellett kétszerte kisebb átmetszettél birhatna. Azonban nem megvetendő az, hogy a vasvillámhárító vastagságánál fogva jelentékenyebbiil szilárdabb. A villámhárítón három főrészt kell megkülömböztetnünk : a csúcsos szívórudat, a földbe mélyedő vezetéket és ez utóbbinak süllyesztését. A csúcs helyett némelyek golyót akartak a rúdra illeszteni, azt vetvén a csúcsok ellen, hogy nem képesek annyi villamosságot fölszíni mint a golyók, hogy a villám könnyen megömleszti, végre, hogy a szikrának kicsiségüknél fogva nem nyújtanak biztos czélt, s ez szerintük mind nem fordul elő a golyóalaknál. Ez ellenvetések azonban csak azt bizonyíték, hogy az ellenzőknek nem volt képzetök a csúcsok lényegéről s ható módjáról. A villámhárítónak nem rendeltetése, hogy a villámot magához vonzza, ellenkezőleg a földi villamosság szakadatlan kisugárzásával hivatva van, a levegőben levő villamosságot közömbösíteni, tehát nem hogy egyszeri elvezetéssel óvjon, hanem hogy szakadatlan hatással a természeti erők közt az egyensúlyt helyreállítsa. Ha a zivatar csúcsosan fölmeredő fákkal biró erdő fölött vonul el, rendszerint elveszíti erejét, ,
