Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A szélmalom és csavarhajó
16 A szélmalom és csavarhajó. csavar ellen ; mivel azonban ez sokkal nagyobb, s azonfelül vízszintes irányban a testek előrehaladó mozgása könnyebb mint tetőirányosan, nem valótlan szinü, hogy a szárnyaiéhoz hasonló készülék, természetesen megfelelő nagyságban és a hajó végéhen alkalmazva, s elég sebes forgásban tartva, a súlyos hajótestet is mozgásba fogja hozni. Hosszas kísérletek után a dolog czélszerii megoldást nyert. A foganatba vett erőlködések régi keletűek. Már 1731-ben indítványozott Du Quet franczia egy folyam iránt mozgó készüléket, a mely a csavar hatására volt alapítva. Csak hogy Du Quet abból az elvből indult ki, a mely szerint a szélmalom szárnyai vannak szerkesztve, s melyről alább szólunk. Úgy akarta a viz áramlatát egy göröndiire alkalmazott szárnykészülek forgatására felhasználni mint a szélmalmoknál a szél erejét használják fel. A göröndün lett volna dob is, melyre a folyam felső részén levő parti pontról kiinduló kötél rátekerülve, ez által a hajót felvonszolja. E soha sem valósított indítvány csak tudományos történelmi érdekű ; a hajógépek építésére nem volt befolyással. Ha Bernoulli Dániel hires fizikusnak lett is volna róla tudomása, a franczia akadémiához 1752-ben benyújtott emlékirata azt bizonyítja, hogy Du Quet eszméjéből nem használt fel semmit. Bernoulli abból a teljesen eredeti gondolatból indul ki, hogy a szélmalomszárny-féle készüléket, melyet a hajó fenekében kíván alkalmaztatni, ne a viz sodrása mozgassa, hanem a hajóban levő erő hozza forgásba, s vele a hajót mozgásba. Ezzel a gondolattal feltalálta a hajócsavart, a mint az ma is használatban van. Az elsőbbség őt illeti. A dij, melylyel Bernoullit az akadémia emlékiratáért jutalmazta, jól volt kiérdemelve ; mindamellett a dolog nem részesült figyelemben, és Paucton, ki arra visszatért, « Az archimedesi csavar elmélete» (1768) czimíí művében nem tett egyebet, mint hogy a már egyszer elmondott indítványt ismételte. A gyakorlati kivitelre nézve azonban adott néhány tájékoztató tanácsot, melyekről csak az a nevezetes, hogy majdnem száz évig figyelmen kívül és feledésben maradtak, úgy hogy az újkor újonnan feltaláltaknak mondhatta. Paucton ugyanis azt indítványozta, hogy a csavarhajó nagyon mély járásának elkerülésére, egy helyett két csavar alkalmaztassák, a hajó oldalaiba egy-egy, vagy pedig csak egy a hajó orrában. A gépszerkezetek akkori tökéletlen volta bizonynyal oka annak, hogy az első gondolat oly nyomtalanul elveszett. Továbbá előadta, hogy a csavar részben ki is állhat a vízből, hogy a szárnyak nagysága s a körforgás sebessége a hajó nagysága szerint alakul stb. A csavart mozgató erő akkoriban még nem lehetett más, mint az állatok vagy emberek mechanikai ereje. Néhány évvel ezelőtt kezdte csak meg Watt a gőzgép átalakítását, és arra, hogy ez hajómozgatóvá, motorrá, tétessék, nem lehetett még gondolni. De mikor ez évszáz elejével Fulton megépíté első gőzgépeit, melyek sikere a legkonokabb kétkedőt is elnémította, idején lett volna a Bernoulli- s Paucton-féle indítványokat előszedni. Nevezetes, hogy az egyhamar nem történt. Az első, ki figyelmét ismét a csavarra veté és annak gyakorlati jelentőséget fölismerte, Delisle franczia mérnökkari kapitány volt, ki 1823-ban erre vonatkozóan javaslatot terjesztett a kormány elé. Azonban az ő fáradozásai is eredménytelenek maradtak, a gőzhajózás további tökéletesítése iránt senki sem bírt érzékkel, mert azt hivék, hogy az már el van érve. Csak mikor a közlekedés nagy fokra emelkedett, mikor a vasutak és telegrafok diadala a tengerészt is felriasztották, készült el a talaj a csavar eszméjének kedvező fejlődésére. Az angol kormány 1825-ben dijat tűzött ki a hajóhajtó gépek jobbítására, mert a lapátos kerekek nagy hullámverésükkel különösen a La Manche csatornában voltak ártalomra. Noha Brou n Samu nyerte el a dijat, találmánya nem lett gyakorlati jelentőségűvé. Hogy ilyesmire szükség van, el volt ismerve s kimondva,
