Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A mikroskop
182 A mikroskop. ború lencse helyett inkább alkalmaznak két síkdomborút ; szemlencsének rendesen a Campani-félét (208. ‘ábr.) használják, tárgyüvegnek pedig több lencsét egymásutáni sorban s külömböző összetételükből a nagyítás külömböző fokait. Azonkiviil még sokszorozódik a lencseszám az által, hogy a jobb műszerekhez újabban csupa színvevő üveget használnak. A 226. ábra összetett nagyítót mutat, mint azt most a legtöbb optikus kevés eltéréssel készíti. A h csőben vannak a lényeges részek : az üvegek, az n szemlencse s az o tárgyüveg rendszer. A cső belül, valamint a messzelátó, be van feketitve s az illető helyen fénygáttal ellátva. Tetőirányos oszloppal áll kapcsolatban saí: csavarral rögzíthető. A p tárgylap, melyre a szemlélendő parányiság helyeztetik, a p csavarral fel-alá mozdítható. A tárgylap maga környilásos asztal, hogy az s.s homorú tükörről sugárzó fény a tárgyat megvilágíthassa. Hogy tetszés szerint bocsáttathassák a fény a szemlélt tárgyra, a tárgylap alatt egy külömböző nagyságú nyílásokkal áttört korong van alkalmazva, melyet a környilás elé tolhatni. Át nem látszó tárgyakat felülről világítnak meg gyűjtő" lencsével. Chevalier oly nagyítót szerkesztett, melynél a sugarak az a csőben levő üvegprizma okozta teljes visszaverődés által vízirántosan vetődnek a szemlencsére, s ez által a szemlélőnek nem kell feliih'ől, hanem csak egyenest maga elé nézni. Egy különös módon köszörült prizma közbeszúrásával oly műszert sikerült előállítani, melyen át több személy egyidejűleg figyelhet meg egy tárgyat. E prizma a tárgylencse rendszere fölött van, mint a Chevalier-féle mikroskopnál ; minden egyes szemlélőnek külön szemlencséje van. A mikroskop története egybeesik első eredetével a szemüvegek feltalálásával, Baco (megh. 1392-ben) még csak domború lencséket említ, melyeket öreg embereknek ajánl látásuk fokozására. A szemüvegek vagyis a pápaszemek feltalálása még Baco kora előtti ; valószínű, hogy a 13-dik században Firen- czei Armiti találta fel, s Spina terjesztette. Az első hiteles adat 1299-ből való. Az ennyire üdvös találmány csakhamar minden országra elterjedt. A nagy szükséglet egy új iparágat, az üveglencse köszörülést, idézte elő, melyet mindenfelé gyakoroltak. A mikroskop feltalálását a hollandok Cornelius Drebbel-nek, az olaszok Galileinek tulajdonítják. A németek a szintén hollandi Jansent mondják feltalálójának, ki- állítólag már 1590-ben állított össze optikai üvegeket mikroskoppá. Galileiről tudvalevő, hogy 1624-ben Bartholomeo Imperialinak küldött egy mikroskopot. Bár ki is legyen a feltaláló, annyi bizonyos, hogy Olaszország tudósai voltak az elsők, kik ez új műszert fürkészésükben használták, s gyakori kézenforgás alatt azt sokszorosan javították. Francesco Stellati már 1625-ben vizsgálta meg a mézgyiijtő méh bonczo- latát, Marcello Malpighi Bolognában kimutatta vele a béka uszóhártyája hajszál- edényeiben a vérkeringést ; Divini optikus a kétszeresen domború szemlencse helyébe 227. ábra. Chevalier nagyítója.
