Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Bevezetés
A testek általános tulajdonságai. 11 szárai a két erőt képezi (5. ábra). E szerkezetről nyerte e törvény eröeyyenköz nevét. Kiterjed ez mind azokra az esetekre, melyekben három vagy több erő egyidejűleg hat, mikor is az eredőt úgy találni meg, hogy előbb ez erők kettejét keresik, aztán az ekkép megtalált középerőket magukat hasonló módon összevetik, mig végre csak egy erő marad hátra, ez aztán kifejezi mindannyinak összes erejét s irányát. Az erők összetételének legérdekesebb példáját nyujtá a múlt évtizedekben csu- dahirré növekedett s széliében gyakorlott asztalmozgatás. Senki sem tagadhatja, hogy az asztal valóban elkezd mozogni, ha több ember kezeit szétnyujtott ujjakkal egy ideig az asztaltáblára tette ; és e tény, mely rendes viszonyok közt ugyanoly biztossággal figyelemmel kisérhető, az ötvenes években az egész müveit s műveletlen világot bámulatra ragadta s izgalomba hozta. Valami uj erőnek véltek nyomában lenni, valami titokzatos indító erőnek, mely az idegekben vagy egyebütt képződik, épen oly módon, mint a villamosság keletkeztethető két különnemü testnek : réz s czink, szén és czink vagy ilyesek érintkezése által. Hogy ezt a titokzatos erőt nem észlelhették más természetes tüneményekben is, nem volt ok arra, hogy létezése kétségbevonassék — hisz, vetették ellen, a galvános erőről sem volt senkinek fogalma száz év előtt. A bajt tetézte még az, hogy a mozgó, forgó asztal tényét sokan már eleve tagadták, kik utóbb maguk is az asztalhoz ülvén, meggyőződtek, hogy a tünemény való s hogy kétkedésüket teljes joggal nevették ki. Mindenki azt hitte, hogy valami uj, eddig meg sem sejtett van az asztalmozgatással felfödözve — pedig a dolog oly egyszerű, nem egyéb az mint az izomerőnek gyakori, gyorsan egymásra következő, magában véve csekély együttható nyilvánulása. Az asztal- mozgatásban résztvevők t.i. egy pontrairány- zott figyelmükkel, karjaik, kezeik s kiterpesztett ujjaik merev tartásával lassankint megszűnnek biztos őrei lenni izmaik tevékenységének s idegeik érzékenységének. Az izmok elhalnak s ismét fölélednek, ezáltal reszketegség áll be, mely csupa apró lökést gyakorol az asztallapra ; az idegek pedig eltompulnak és a nyomás enyhe megkülömböztetésére elveszítik érzésüket. Az asz- talmozgató úgy véli, hogy kezeit gyöngéden tartja az asztalon, noha tényleg nagy erővel nyugszanak azon és a reszketegség apró lökéseit a testből lefelé irányzott nyomás hatása még fokozza. A résztvevők mindegyikére ebből épen oly hatás esik, mint ama gyermeknél, mely folytonos löködéssel lassankint lendületbe bir hozni egy nagy harangot, mert azok az apró erők egyetlen egy eredő erővé egyesülnek, melyek, minthogy ez majd minden esetben az asztal súlypontján kívül jut érvényre, forgó mozgást hoznak létre. 2* 5. ábra. Erőegyenküz.
