Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
294 A Daguerreotypia s fényképirás. üvegről levétetett a födő, a bágyadt üvegen meglátjuk a tárgyüveggel szemben levő személyt. Hogy e képet jobban megfigyelhessük, elhomályosítjuk a bágyadt üveg környülöttét kendőt borítván fejünkre. A képnek kisebb-nagyobb élességét a bágyadt üvegtáblán a camera obscura belső szekrényének be- s kitolásával s a mikrometer- csavar forgatásával lehet elérni. Az üvegtáblához illesztik a tokot. Ez egy keret az a toló deszkával sa b ajtócskával (160. ábra). E kettő közzé teszik a Daguerreo- typia-eljárásnál az érzékeny ezüstlapot, a kollodion-eljárásnál az üveglapot, még pedig akkép, hogy az érzékeny réteg, a kamarába beillesztetvén, pontosan arra a helyre jusson, a hol a bágyadt üveglapon a leveendő kép legtisztábban mutatkozott. Lássuk, hogyan készítik ki fölvételre a Daguerreotypia-lapot s hogyan teszik érzékenynyé. A Daguerreotypia. Az ehhez való dolog az ezüstözött rézlap sikárlá- sával s fényelésével kezdődik, ami nagy gonddal s fáradsággal jár ; használnak hozzá pallérföldet, borlangot s gyapotot, aztán vörös követ s lágy bőrt. Nagy tisztaságra kell ügyelni s semmi módon sem szabad az ujjakkal megérinteni. Az utolsó munkát, az u. n. kikészítést, közetleníil a fölvétel előtt kell végezni. Már most az ezüsttükröt érzékénynyé teszik a világossággal szemben vagyis oly réteggel kell bevonni, mely a világosság behatására gyorsan elváltozik. E tulajdonságokkal bírnak kiválóan az ezüstnek jóddal, brommal és chlorral való chemiai vegyületei, s minden fényképirás, folyjon bár a munka ezüstlapon, üvegen vagypapironsilyfélen — nem nézve a kollodion-eljárást — ilyen vegyületek egyikének vagy kettejének képzésével kezdődik; a különbség csak az, hogy fémlapnál ez száraz, a többi eljárásoknál nedves utón esik meg. A jód és brom, valamint a chlór chemiai elemek. A jód különösen a tenger vizében tengeri növényekben, tengeri állatokban stb. fordul elő, de sohasem szabad állapotban. Száraz állapotban hasonlít a grafitra s átható a szaga, mert már rendes hőmérsékletben elillan. Meglehetősen mérges hatású, éles ízű s a bőrt barnasárgára festi. A festék borszeszszel lemosható, melyben valamint az étherben a jód oldékony, míg a vízben csak igen kévéssé. A jodot úgyT nyerik a tengeri növények hamvából, hogy az ebben rejlő jodnatriumot barnakővel s kénsavval kezelik s a jodot felszabadítják általa. 1811 előtt a jód nem volt ismeretes. Ez évben födözte fel Courtois, mikor tengeri növények hamvának anyalugját, miután a konyhasót, glaubersót, szódát s kénsavas kálit kiválasztá, salétromsavval keverte el, s abból ibolyakék gőzt látott felszállani. 0 ezt meggyűjté s szürke színű szépen kristályosodott leveleket nyert belőle, melyekben Gay-Lussac új elemet ismert föl, mely a ibolyaszínéről nyerte görög nevét. A jód kémszere a keményűtősiker, melyet a szabad jód kékre fest. A bromot 1826-ban Balard a tenger vizének anyalugjában födözte fel, mikor chlorral telítve látta, hogy az vörösre festődött. A brom, mint a jód, a tengervízben brommagneziumképen s bromnatriumképen fordul elő. A brom az egyedüli nem fémes elem, mely közönséges hőmérsékletben folyékony; vörösbarna, igen illő, fanyar s undorító izű, a mellett nagy s kiállhatatlan a bűze. Ez utóbbi tulajdonságának köszöni görög nevét. A brom a jódnál sokkal könnyebben oldódik vízben, még oldékonyabb borszeszben és étherben. A brom a bőrt barnasárgára festi s marólag hat ; 7—8 fok hidegben ólomszürke kristályos tömeggé mered. A bromot úgy nyerik a tenger vizéből, hogy az anyalugot, melyből a többi sók kikristályoztat160. ábra. Kasszetta.
