Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
A fényképiró készüléke, 295 tak, barnakővel s kénnel porolják. A jód s brom közel rokona a clilór, s mindhárman tulajdonságaikban s vegyületeikben rendkivül hasonlók. Valamint a chlór vegyül hydrogénnel, azonképen a jód s brom is : hydriumchlorid, hydriumjodid s hydriumbromid ; épen úgy megfelel a chlorezüstnek a jód- s bromeziist, továbbá a kalium, natrium, kadmium, ammonium, lithium stb. nemcsak clilórral vegyülnek, hanem jóddal és brommal is. A fönebbi három test egyesülései a Daguerreotypia körül különösen mint yyorsító szerek bírnak becscsel. Nevezetesen a chlórbrom, clilórjod s bromjod használtatnak gyakorta e czélból. Ez eltérés után térjünk vissza a fölvételhez. Az érzékeny rétegek készítése, a kamarába juttatásuk, kivevésök s mindazok a műveletek, melyek a képek fejlesztésére s rögzítésére valók, természetesen a napvilágnak távoltartásával készülnek. A fényképiró tehát többnyire sötét térben dolgozik, mely kis lámpával van gyéren megvilágítva ; de lehet a műhely világosabb is, ha ablakai sárga, zöld vagy vörös üvegből valók, mert a sárga, vörös vagy zöld világosságnak semmi fényképirói hatása sincs. Az ezüstlap jodozása közönségesen így megy végbe : A lapot legelőbb száraz jodot tartalmazó tál fölé teszik ; a jodgőzök hatásának tartamát másodperczekig mérik ki, mert az a szerint különböző: váljon arcz- vagy tájképek stb. készítendők. Az időről időre megnézett lap egymásután befutódik világossárgára, sötétsárgára, pirosra, rezesre, violásra, kékre s zöld színűre s a képiró czéljától s módszerétől függ, váljon az egész színsort végig akarja-e futtatni vagy sem. Mivel a jóddal kezelt lemez igen hosszúra szabná a fölvételi időt, érzékenyebbé tételére még a bromtál fölé teszik. Ebben egy réteg mész van, melybe a folyékony bromot beittatták. Néha még chlort is kötnek vele össze. Ez álladékok gőze fölött a lemez a váltakozó színek újabb során megy végig, a melyeken a képiró a gyakorlat által okulva, fölismerheti, mikor következett be az igazi hatás. Minden esetben a lemez rövid időre még egyszer a jodtál fölé jut s ekkor kész a fölvételre. Közönségesen azonnal használatba veszik, ámbár a lemez, ha a sötétben jól megőrzik, még néhány óráig használható marad. Mikor a fölvétel megindul, természetes hogy a készüléknek már jól a tárgyra igazítva s minden egyébnek el kell intézve lennie annyira, hogy csak a lemezt kelljen betolni. A sötét műhelyben a főnebb leirt kasszettába, tokba, illesz- tctik az, a melyben két oldalt óvó födővei van körül véve. Mihelyt a tok a készülékbe van tolva, az a toló (1G0. ábra) visszatolatik, a lemez pedig abban a helyben marad, a hol a világosság benyomását lesz befogadandó. A kamara azonban még mindig sötét, mert a cső a tárgyüveggel, a készüléknek u. n. feje, még el van zárva a födővei. Mihelyt a megvilágosítás kedvező, leveszi a fényképiró a födőt, s a kamarában a titokzatos mívelet megindul. A mindenkori környülállásoknak megfelelő másodperczek számát eltalálni csak hosszas tapasztalat s gyakorlat után sikerül, mi e mesterségnek egyik főnehézsége ; a jóból majd nagyon sok, majd nagyon kevés történhetik. A világosság kellő ráhatása után a tárgyüveget födőjével elzárják, a tolót lebocsátják s a tok a sötét szobába kerül. A lemez itt, megvilágítva a viaszgyertyával, meglehetősen még mindig olyant mutat mint az előtt. Képből még nem látni semmit vagy legfölebb halványan dereng. Most következik a legnevezetesebb dolog, a képnek láthatóvá tétele kéneső által. Egy fa teknőnek réz fenekén kevés ily fém van. A lemez mintegy 30 cm. távolban kép részével lefelé fordítva felül rátétetik s födővei letakartatik. A lemez, hogy a gőzök jól bejárják, Ű5 fokú szögben tétetik be s egyszer meg is fordíttatik. Minthogy a kéneső közönséges hőmérsékletben illan el, talán pár nap alatt a kép magától készülne el. De addig nem akarnak várni, mért is a teknőt egy égő borszeszlámpa fölé teszik. A hő most a láthatatlan
