Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
A villós gyújtók gyártása. 287 val s hogy fára ragadjon arab mézgával megkavarta s 10 szál akkori zündhölzlire (kénes szálra) rákente, a szárítás miatt pedig az ablakpárkányára fektette. Másnap, úgy mond megmutatta a tanárnak s négy iskolatársának a készítés módját. Ezek bíztatták, hogy kérjen rá szabadalmat, de ő azt mondta erre : neki az osztráktól az sem kell, Magyarországon pedig szabadalom törvény akkoriban nem volt. Harmadnap a pohtechnikumban Irinyi megmutatta egy mechanikusnak ki őt, így mondja el elbeszélésének folyamában, a rákövetkező napon elvezette kis-enyiczkei Eómer Istvánhoz, mint olyanhoz, ki gazdag ember s meg akarja venni találmányát- Ettől a Eómertől, ki magyarul igen jól beszélt, de magyarságára nem sokat tartott, aztán elfogadott találmányáért 60 frt pengő pénzt, ezt is csak azért, mint Írja, mert «kénytelen volt vele, hogy haza jöhessen». Ez 1836-ban történt. Ez elbeszéléssel összevág s Irinyi mellett szól a németek az az adata, hogy Prehsel csak 1837-ben használta gyújtóihoz a barna ólomfeloxydot, s ha ez ideig készített is valamiféle gyújtót abban a chlórsavas kali játszá a szerepet, mely gyújtó azonban robbanással gyúlt meg, a megömlött anyagot szétfecscsenté, mért is használatát úgyszintén gyártását nagy tűzveszélyessége miatt sok helyütt betilták. A villós gyújtók gyártása úgy a hozzá való fa mechanikai feldolgozásban, mint a gyúló anyaggal való bevonás módjában, úgyszintén az utóbbinak összetételében számos javítást nyert. Nem akarunk annak vizsgálásában fáradni, ki hagyta el első a kén használatát s alkalmazta helyette a faszálaknak stearinnal vagy viaszkkal való beitatását s ezzel az első szalongyújtókat találta fel, sem abban, hogy ki volt az első, ki a gyújtók fejét szép tarka színekkel festé be s belakkozta. Magával a gyártási móddal akarunk foglalkozni vagyis a faszálak kifaragásával, a gyúlóanyag készítésével, a megmártással, szárítással, csomagolással. A faszálak kikészítése a korábbi módszerekkel szemben közel jár a tökéletességhez. A ki visszaemlékszik az otromba kénes faszálakra, tudja, hogy azok durván voltak lehasítva, s egyik végük félszántúan volt megmetszve. Az első villós gyújtók sem voltak tökéletesebbek. Ellenben nézzük a mostani csinos, kerek, négy vagy hatszegletes, bordás szálakat, melyek mindannyian egyenlő hosszúak s egyenlőn sírnák ; pedig ezekből egy munkás napjában tízszer annyit bir készíteni, mint azelőtt a durva tusakokból. A szálnak leggyakrabban használt fa a jegenyefenyőfa ; pótolja a lúczfenyü-, nyár-, néha a bükkfa is. Sok nagy gyújtógyárban a hasábtól fogva dolgozzák ki a szálakat ; mások, kivált ha távolabb vannak az erdőségtől, a szálakat készen veszik. Az ily gyárak számára az erdők közelében nagy fűrészmalmok dolgoznak. A faszálakat régebben megfelelő hosszú fakoczkákból emeltyűsen mozgó hasitókéssel előbb párvonalos lemezekké hasították, melyekből derékszöges metszésekkel az egyes szálakat kiszabdalták. Jelenleg egy sajátságos alakú gyalút használnak e czélra, melynek feltalálását a fennebb említett Eómer Istvánnak tulajdonítják. A gyalúvas nem bír éllel, hanem vízirányos hajtókával, melyben több (leginkább 3), széleiken éles lik van fúrva. Ha a gyalú a vas szélességének megfelelő szélű deszkán tovább taszíttatik, a vas bele mélyed a fába, s annyi egyes szál képződik, a hány lik van a gyalú vasában. A deszkáknak görcshíj ásnák-, egyenesrostú szöveze- ttínek kell lenniök s leginkább 1 méter hosszaságban használatosak. A felszint mindenkor, ha 1 rétegBzál legyalultatott, egy rendes gyalúval sikítják meg, mielőtt a szálgyalú vétetik ismét alkalmazásba. Gyalúgépeket is vettek alkalmazásba (Pelletier Párisban), melyek kis késekkel a fatönkő felszínét bizonyos mélységig előbb meghasítják, mire az áthasított réteget lemetszik. A legérdekesebb gép azonban az, melyben a fát mint a fémet kerek huzallá húzzák ki. Erős sajtolással neki nyomják a fatönköt rostjainak irá-
