Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
282 A gyújtószerek feltalálása és a vilió. szikra pattan át s e közben a csúcsok közt elhaladó liydrogénáramlatot meggyujtja. Időnként a gyantalepényt ismét meg kell tölteni vagyis rókafarkkal, jól meg kell verni, mert nedves időben lassankint elveszíti feszülését. E készülék berendezése igen bonyolult s azért nem igen tudott elterjedni. Mind e tűzgerjesztőket azonban háttérbe szoríták a villás gyújtók. De mielőtt e legfontosabb tűzi szer iparára rátérnénk, még említést kell tennünk a chemiai tűzgerjesztö készülékről, mely különböző alakban soká méltánylásnak örvendett. A régi kénfonál vagy kénfa ebben nyerte első tökélesbülését. Kénes végét czukor s chlorsavas kali keverékkel vonták be, mely keveréket méz- gával vagy tragantnyálkával köték meg. E keverék, t. i. tömített kénsavval nedvesíttetvén meg, tűztünemény közt puffan el s ez alatt oly belterjes hőt fejleszt, hogy az alatta levő kén meggyúlad. A kénsav megbontja a cblórsavas kálit s az ez alatt felszaba dúló chlórsav oly nagy oxydáló erővel bír, hogy a ként vagy a könnyen gyúló szerves testeket meggyújtja. De mivel a szétpuffanás által könnyen kénsav- csöppek szóródnak szét, üvegdugós üvegpalaczkot használtak, melyet felében erősen begyömöszölt s kénsavval itatott lenkővel (aszbesttel) töltöttek meg ; a gyújtóiak már most e lenkő párnához üttettek bevont végükkel, mely ezzel kellő mennyiségű kénsavat vett föl, hogy a kigyúlást megindítsa. A chlórsavas kali a gyújtófák egy sajátságos nemének, a Congrév-féle gyújtónak képezte lényeges alkotó részét. A gyúlóanyag állt chlórsavas káliból s a kénantimon kétszeres mennyiségéből,mely keveréket alkalmas kötőszerrel vontak a kénes gyújtófára. Ha az így bevont fácskát homokos papír lapjai közt, melyet az ujjakkal szorítottak össze, végig húzták, a rajta levő keverék a dörzsölés folytán kigyuladt. A szorítás azonban mindig jelentékeny nyomást kivánt, s nem ritkán ledörzsölődött a fácskákról a gyúlókésziilvény s elpuf- fogott az érdes lapok közt, anélkül, hogy a fácska kigyúladt. A javításnak tehát itt tere nyílt és e czélra a viliót szemelték volt ki. A vilió. Ez érdekes elemet mintegy két század előtt találták fel. A feltalálás dicsőségét a németek egy Brandt nevű hamburgi kereskedőnek, az angolok Boylenak tulajdonítják, kik ezt a vizeletből állították elő. Később fölfedezték a csontokban, a mustárnövényben, a zsázsában s ma tudjuk, hogy a vilió a természet három országának leggyakoriabban előforduló testei közzé tartozik. Szabad állapotban 147. ábra. A villamos tűzgerjesztő. 148. ábra. Chemiai tűzgerjesztő.
