Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
52 Lövegek, szál fegyverek és aczél szerszámok. elsőnél minden fognak két éle van, melyek váltakozva működnek ; balfelé menetben a bal, jobbfelé menetben a jobb fogrész dolgozik. Az ilyen fogak több munkát végeznek, mint a rákövetkező egyszerűbb alak, de törékenyebbek és bajosabban reszelketők. Hogy a fűrész vágása közben meg ne szoruljon és bogy dörzsölés által nagyon fel ne lievíttessék, szélesebb vágást kell tennie saját vastagságánál. Fafürészeknél ezt a fogak hányásával (Schränken) érni el, azaz azokat felváltva jobbra balra valamennyire kihajtják, miáltal a szalag mozgási tért és levegőt nyer. Fémfürészeknél a foghányó nem alkalmazható a fogak kicsinysége és keménysége miatt, e helyett erről már a kovácsolásnál gondoskodnak, úgy hogy a szalagot fogasrészétől a síma rész felé lassankint megapasztják vastagságában és így más úton ugyanazon eredményt érik el. — A köfürészek egyszerűek ; síma szalagból állanak minden fog nélkül. A fogak munkáját itt éles homok eszközli, mely időnként egy kevés vízzel a vágásba ömlesztetik. Reszelők. A fémek megdolgozásánál egy szerszám sem nyer oly általános alkalmazást, mint a sokalakú reszelő. Az öregreszelőn (Armfeile) kívül, mely gyakran vasbelii (Kern) és hegített aczélburokkal bir, a reszelők mindig iivegkeménységű aczélból állanak. A reszelő az egyedüli eszköz, mely ily keménységi fokkal bir és melylyel bírnia is kell, mert megtompulása esetén más szerszám módjára nem élesíthető ki, és egyszerűen félretehető ; ha jó anyagból készült, még többszöri utánro- dalás által is használhatóvá tétetik s végre árvéső, vakarok és más éles szerszámokra fordíttatik. A nagyság szerint a reszelők V2 métertől lefelé 2 centiméter hosszig változnak ; a rajtuk levő vágások, ródalások, finomságának különböző fokozatai szerint megkülönböztetünk durva-, közép- és f inom vagy síkozó (Schlicht) reszelőket. Harántmetszésük e ródalásoknak igen sokféle, majd derékszögű négyzet, majd hosszas négyszög, majd egyoldalú vagy ékalakú háromszög stb. A legtöbb reszelő többé-kevésbbé elvékonyodik felső végén, azonkívül lapjuk többé-kevésbbé domború, miáltal támadó hatásuk növekszik. A durvább és súlyosabb reszelők anyaga közönséges czement vagy kavart aczél (Puddelstalil), a középszerűeké finomabb aczél, a legjobbaké öntött aczél. A reszelő ff gyártása négyszeres műveleten megy át : a kovácsoláson, köszörülésen, a ródaláson és edzésen. A reszelőkovács koaksttíznél dolgozik és pőrölyerőre van szüksége. Üllőjén egy szilárdan álló véső van, melylyel a kikovácsolt reszelőt az aczélbocsról leüti, és az odor, melyben a háromélü, tojásdad és kerek reszelők kive- reltetnek. A négyzetes és lapos reszelők csupán szabad kézzel készülnek kalapácscsal. A kovács egyik kezében tartja az aczélrudat, a másikban a könnyű kalapácsot ; segédje ellenben nagy súlyú kétkézre fogott pőrölylyel vág neki. Hosszas gyakorlat után hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal végzik a reszelő formálását. A háromélű reszelők odorban alakíttatnak vagyis egy aczéltusakba (Block) dolgozott, két rézs- utosan összefutó lappal biró csatornában ; az ebbe egyik élével kalapács által bevert rúd a két lap szerint a reszelő két oldalává alakúi és a felső, az üllővel egy síkba vert oldal lesz a harmadik. Ennek megfelelőleg a teknőalakú odorban alakúinak a lapos- domború reszelők, míg az egészen gömbölyűkhöz kettős, egy alsó és felső részből álló odor szükséges, melyek közt folytonos forgatás közt majd eme, majd ama oldalon kovácsoltatnak ki. A további kikészítésre a reszelők már ezután lágyakká teendők, mit nevezetesen ródalásuk tesz szükségessé. E czélból az izzópestbe (Glühofen) tétetnek és lassankint kiliűttetnek. Valamint egyéb kovácsmű, úgy e reszelők is sötét éleghártyával vannak
