Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
240 Az üveg és feldolgozása. hogy azokból közetleníil üveget készít. A bazalt, phonolit, kryolith, obszidian, láva, sőt maga a gránit és ily módon üveggé ömlesztetett, és nevezetesen Amerikában a kryolithból oly gyártmány készül, mely kiváló tulajdonságokkal bir : ez az u. n. bot-cast porcellain, izzónöntött porczellán. Ha a kovát sokkal több alkálival ömlesztik meg, mint a mennyi a tulajdonképi üveghez szükséges, oly ömledvény kerül belőle, mely a levegőn vagy magától nyirkosodik s végül kocsonyásán szétfolyik, vagy pedig, kevesebb alkálival, poralakban forró vízben feloldódik. Az első alak képezi az u. n. kovanyirkot, melyeket szerkonyhákban régen készít a vegyész, hogy abból magának kényelmes módon, kovaföldet nyerjen ki ; az utóbbi pedig az utóbbi évtizedekben előállított vízüveget, mely sok technikai czélra alkalmas, mert vékony rétegben fára s más testekre kenve, kiszárad s ezeket kemény üveges borítékkal vonja be. Még visszatérünk rá. Minthogy a silikat erős alkalitartalommal vízben oldékony s még a levegőn is folyóssá lesz, természetes, hogy a gyakorlatban jó, tartós üveg nyerése czéljából az alkaliákba annyi kovát igyekeznek juttatni, mennyit csak megbirnak. A tapasztalat azonban azt is kimutatta, hogy csupán alkaliákkal (kali vagy natron) sem készül jó s tartós üveg, sőt hogy még más álladéknak is hozzá kell járulni, mely szintén képes a kovával silikatot képezni. Kitűnő liozzáadvány kemény üveghez a mész, melyet vagy égetve vagy mint krétát juttatnak belé. A kovasavas mész magában inkább kő mint üvegnemii s majdnem ömleszthetetlen, de kovasavas kálival vegyülve ennek keménységet s tartósságot kölcsönöz anélkül, hogy átlátszóságát csökkentené. A cseh kristály-üveg jó tulajdonságait kiválóan mésztartalmának köszönheti. Túl sok mésztől azonban az üveg tejessé lesz. Ha technikai dolgoknál nem forogna fen mindig a költség mennyisége, a káliban mészszel vegyülve a legjobb üveganyagot birnók ; de a kali drága, s így sok esetben, vagy részben vagy egészen, az olcsó nátronnál pótolják. Az ablaktáblák s minden közönséges üvegárú natroniivegből való. Ez olvaszthatóbb s nem oly kemény mint a kaliüveg, de vastagabb rétegekbe rakva kékes vagy zöldes színt mutat. Az üvegnek egy másik fontos liozzáadványa az ólomoxyd. Az üvegelegyet annál hígfolyósabbá teszi mennél nagyobb a mennyisége ; ömlesztőszerül legelőször Angliában használták. Az ólomtartalmú üveg, ámbár lágyabb s kevésbbé tartós, a fényellietőség nagy fokával bír, fényes s színtelen. Az ólomüvegnek (Hintiiveg) az a képessége, hogy a világosságot nagyon megtöri fontos az achromatikus lencsék előállítására, miről a III. kötetben lesz szó ; ugyan e tulajdonsága igen alkalmassá teszi drágakövek (strass) utánzására, mely esetben 50 százalék ólomoxydot tartalmaz. Újabban igen sikeresen pótolják a drága ólomoxydot a baryttal. Kevésbbé lényegesek az üvegnek egyéb alkotó részei,rmelyeket alkalomszerűen pótlékkép, ömlesztőszerkép vagy egyéb czélból adnak hozzá. Ide tartozik a bóris, magnezia, agyag stb. Az utóbbiból már véletlenből is, az ömlesztőfazékról, jut egy kis százalék az üveganyagba, a mi ugyan nem jó szolgálat, mert a kovasavas agyagföld az üveganyagot nehéz olvadásává teszi. Ellenben előmozdítják az ömlesztést a nyersanyagokban természetszerűen rejlő fémoxydok ; de mivel az üveget mindig valamennyire megfestik, nem szívesen látják ott, a hol színtelen üveget akarnak készíteni. Nevezetesen a vas az, mely többé-kevésbbé mind oxydul rejlik a nyersanyagban, s nagyon kelletlen. Mennyisége szerint az üveget világosra vagy sötétre festi, a miről a közönséges borosüveg nyújt példát. A vas elnyomására ismét különös hozzáadványok szolgálnak, nevezetesen salétrom, arzén s különösen a barnakő (manganhyperoxyd). A mi az üveg festését illeti, az arra szolgáló legalkalmasabb szerekkel alább
