Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Timsó, széksó és salétrom
A Leblanc-féle szódagyártás. 235 szorgalmasan megkavarnak. A tűznek az a hatása, hogy a glaubersó felszínén meg- ömled ; ha ez beáll, lapátokkal megforgatják, a kemenczét bezárják, a hőt fokozzák, míg az egész tésztanemű tömeggé olvad s hólyagokat ver, melyek szétpattanva kék lánggal elégnek ; a mi ezekben elég : szénoxydgáz. Mindegyre a kék villancsok gyérebbek lesznek, s a míveletet erre befejezik, még mielőtt egészen eltűnnének. A még mindig tésztás tömeget a kemenczéből alájuk tett vasszekrényekbe kaparják, hol csakhamar azzá a fekete köves testté lesznek, melyet ömledvénynek (Schmelze) vagy nyers szódának neveznek. Ezt a további feldolgozás czéljából darabokra törik s melegvízben kilúgozzák, hogy az oldékony használható részek az oldhatatlan rondítóktól elválasztassanak. A kilúg- zásra legjobb a következő készülék: Egy lépcsős alapon (100. ábra) áll egy sor nagy vasszekrény, melyek meleg vízzel töltetnek meg s gözcsövek által melegen tartatnak. Lopószerű összekötő csövek vezetik a folyadékot egyik szekrényből a másikba. Kisebb bádogszekrények, melyek szitásán vannak átlyukgatva s melyek a porrátört ömledvényt foglalják magukban, vannak a vasszekrényekbe beakgatva s azok féléig érnek be. A legfelső vastartóból a folyadék lassankint végig megy az összes szekrényeken s mindannyi szitával érintkezésbe jut míg végűi az utolsó szekrényből telitett oldatkép csapolják le. A lugzókésziilékből jövő lúgot már most párologtatják. A lúgserpenyőket kokszszal fütött lángolóba állítják. A hő felettük elvonulva felforralja a lúgot s elgőzölögteti, mi alatt a szódasó egyes kis kristályokban a fenékre száll. Mielőtt a kristályodás beáll, majdnem tiszta szénsavas natron válik ki, melyet mint legjobb árut leszednek s ez tisztáit vízhíjas szoda nevet visel. Hogy a nedves sótömegből a kristályvizet kiűzzék, ismét hevítik lángolókban, mit izzítás- nak (kalczinálásnak) neveznek. Ez alatt a tömeget folytonosan kavarják s forgatják, s ez elbánás után meglehetősen fehér port képez az u. n. kalczinált szódát. Ezt gyártják legnagyobb tömegben, mert a legtöbb technikai czélra ez van alkalmazásban. De kristályos szóda is elég van használatban. Ez úgy készül, hogy a kalczinált sót mennél kevesebb meleg vízben ismét felolvasztják, és az oldatból a sót kikristályoztatják vagyis az oldatot egy napig veszteg hagyják, hogy a tisztátalanságok leülepedhessenek, aztán üstökben még jobban befőzik, sárgás színétől chlórmészszel megfosztják s nagy, lapos vasserpenyőkbe folyatják. Ezeket színültig töltik meg, hogy a föléjök keresztbe rakott vasrudak a folyadékkal érintkezzenek. E rudak szolgálnak támasztékul a képződő kristályoknak, melyek gyakran egy lábnyi hosszaságra nőnek. A levegő melegsége szerint a só 9—10 nap alatt kinőtt az anyalúgból, mig a rondaságok abba visszamaradnak. A nyert kristályok már most az a szóda, mely minden fűszeresnél kapható. — Némely czélokra, nevezetesen jó fehér üveg gyártásra a közönséges szóda 30* 100. ábra. Lugzókészülék átmetszete. 99. ábra. Szócla-égetőkemencze.
