Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Timsó, széksó és salétrom
234 Timsó, széksó és salétrom. helyéből kiűzze ; a kénsavnak ez könnyű dolog, miért is előbb a konyhasót kénsavas nátronná, az ismert glaubersóvá (csudasóvá) változtatják. Egy további chemiai folyamat által ez utóbbi termék ismét felbontatik, a kénsavat a nátrontól elválasztják s helyébe szénsavat tesznek. Éhez járul a gyártás harmadik részekép még az így nyert nyers szódának kilúgzása, kristályozása s izzítása. A konyhasó bomlasztására oly lángolók szolgálnak, minőt a 98. ábra érzékit. Látjuk, hogy a kemenczében két belső tér van: a B tér az A tűztérrel közönséges lángolót képez ; ehhez csatolódik az E tér, melynek ólommal bélelt vas serpenyője alá d d'-nél a hő szintén eljut. Mindkét tért az e rekesztő választja el, mely csak bizonyos pillanatokra nyittatik meg. A B tér belseje keményre égetett tűz- és saválló téglákkal van kirakva. A kemenczék rendesen 4—5 méter hosszúak s IVa—2 méter szélesek. A mívelet folyama ez : a sót a h betevőajtónál az E serpenyőbe rakják s itt nyeri első megdolgozását, aB-ben a másodikat. Mikor a serpenyő több mázsa sóval meg van rakva s az ajtó szorosan rá van zárva, felülről az n n ólmos tölcséreken becsurgatják a bizonyos mennyiségű kénsavat. Az alulról ható hő segélyével megindul a bomlás s a fejlő sósav gőzök, mivel más utat nem találnak a y agyag csővezetéken át egy vagy két sor szintén agyagból való sűrítő edényekbe jutnak, melyek mindegyike felében, kétharmadában 100—150 kilogr. vizet tartalmaz. A stírítők száma lehet 30—40. A készülék e részéből nyert sav a legtisztább, mert a kemenczetüzének gázaival nem jut érintkezésbe. Máskép alakúinak a dolgok a B kemencze térben. Az E serpenyőbe t. i. a tömeg kezdetben folyós lett. IdŐ folytán azonban-elpárologván a víz s savak gőzei, sűrű s darabos lesz és ekkor idején van, hogy fokozott hőben részeltessék. A rekesztőt tehát megnyitják s a sót B-ből B-be kuruglyázzák. Itt, mi alatt az B-ben új töltést vesznek munkába, a tűz közetlen hatása által a bomlás teljessé lesz, jócskán üződik ki belőle még sósav míg végre a tömeg gomolyodik s szilárd testté aszik. Ez most a, r/laubersó. A kemencze talpán levő S fedőt most kinyitják s a sót az alája tolt C targonczába kaparják. A sósavgőzök pedig, melyeket a lángolóból szintén kivezetnek, a képben nem látható mélyebben fekvő sűrítő edényekbe jutnak. A nyert glaubersó, miután kihűlt, azonnal további elbánás alá vétetik : porít- ják s körülbelül hasonló 6Úlyú szénsavas mészszel vagyis krétával vagy ilyféle ásványnyal keverik el, majd meg súlyuknak felében kő- vagy faszénnel és e keveréket izzítóba teszik. Az izzító kemencze közönséges, de jó hosszú lángoló. Tetejében csapóajtók vannak, melyen a keveréket betöltik, és melyeken, valamint az oldalajtókon át a munkások súlyos vasmankókkal a tömeget teregetik s az ömlesztés alatt
