Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Timsó, széksó és salétrom
232 Timsó, széksó és salétrom. ként rakodik le az Ü6t falára ; még egyszer kell tehát ismételt mosással kapcsolatban feloldani, hogy a kereskedésben kedvelt alakot nyerje. Különösen kedvelt timsófajtát szolgáltat a Civita-Vecchia melletti Tolfa, mely római timsó név alatt ismeretes s njabban Muzslai (Beregmegyében) Munkácshoz közel, melyet a külföld munkácsi timsó név alatt keres. Magyarországon összesen három timsógyár van: Eszterliázy herczegéNeufeldben(Sopron megyében), Károlyi György grófé Muzslayban (Bereg megyében) s Schönborn Ervin grófé Beregszász közelében. E gyárak mintegy 100 munkással 140.000 mázsa timsó kőből 2000 öl fa s 43.000 mázsa kőszén felhasználásával 7—8000 mázsa timsót termelnek 55—60.000 frt értékben. A timsó sokféle alkalmazásai közül egyről már megemlékeztünk a papiros enyvezéséről szóltunkban ; szólni fogunk róla a kelmefestésnél, az irhagyártásnál, a lakkfestékek készítésénél stb. Mindezeknél kitűnt, hogy a legtöbb esetben a só agyagfölde a ható alkató rész ; ez azt eredményezte, hogy megkísérelték a timsó helyett csupán a kénsavas agyagföldet alkalmazni s sikerrel. Az agyagföldet legtisztább alakban oly gyárakban nyerni, melyek kryolitet dolgoznak fel (lásd a székA széksó. A texmészetben a széksó (szóda) sok ásványos víznek az alkotó része, továbbá előfordul mint vulkáni kőzetek kivirágzása, úgyszintén nagy mennyiségben vízben feloldva azu.n, natrontavakban. Egyiptom, Közép-Afrika, a kaspi s fekete tenger melléki síkságok bírnak ily tavakkal. Az egyiptomi széksónak a neve tro-na (innen a név natron). A mi alföldünk a nyár verőfényes napjain tudvalevőleg szintén szénsavas nátront »széksó»-t virágzik ki, melyet összegyűjtve eladnak. Alább kitetsző okból e világhírnek örvendett természetadta termékünk gyártása jóformán egészen megszűnt, s a hajdan híres árokszállási, kardszag-új- szállási, szegedi széksógyárak tönkrejutottak. 1852-ben még 17.000 mázsa széksót gyűjtöttek az alföldön, 1861-ben 8000 mázsát, 1864-ben 6000-et s 1869-ben már alig 5500 mázsát. A legnagyobb széksótermelést űzték némely tengermellékeken bizonyos tengeri növények elhamvasztása által, részint olyanokból, melyek magában a tengerben nőnek (liinárok), részint martiakból. Valamint a szárazföldi növények e talajból az alkaliákból különösen kálit vesznek föl (lásd a hamuzsírt), a tengeri növények szerv- telen alkotó részeik közt nátriumot tartalmaznak kénsavhoz s szerves savakhoz kötve, mely vegyiiletek az elégetés s a hamu kilúgzása által szénsavas nátront adnak. A spanyol tengeri partnak némely pontján a botanikusok által «Salsola soda »-nak nevezett növény a legdúsabb széksóban, hamuja termékét barilla néven ismerik a kereskedésben. E végből a növényt a tenger martján nagy mezőkön elvetik, melyek a tengertől töltésekkel vannak elválasztva, de zsilipek által időnként rájuk vezetik a vizet. A megérett nővényt lekaszálják, megszárogatják, magvát kimorzsolják s aztán vermekben kiégetik. A visszamaradt hamu s a sók kemény 95. ábra. Timsó kristálycsoport.
