Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
A kaszák és fűrészek. 49 A metszőáruk említett megmunkálási módszerein kívül más előállítási módok is vannak alkalmazásban, melyekkel munka kiméltetik meg és olcsó, jó készítmény jut a vásárra. Megemlítendő itt a kovácsológép, mely körliagyó által gyorsan mozgatott kölyükkel működik és némely tekintetben többet állít elő, mint a leggyakorlottabb kéz. Köszörülés és fényelés. A köszörűs munkája hármas : a nagyoló köszörülés (Yorsclileifen), a sikárló köszörülés (Feinschleifen) és a fényelés (poliren). A nagyolás gyorsan kerengő köveken (köszörüköveken) megy végbe, melyek a kezelendő áruhoz képest különböző tulajdonságúak és nagyságúak. Sík lapu tárgyak nagyobb köveket kívánnak, míg ellenben a borotvák, melyek lapja homorú, igen kis átmérőjű köveken köszöriiltetnek. A legtöbb czikket nedves kövön köszörülnek, hogy ne álljon elő oly hevülés, mely az élek keménységének ártson. A nedves köszörülés simább lapot is ad a száraz köszörülésnél, de lassúbb menetű, mint ez. A vas és aczél tárgyak köszörülésére újabban mesterséges köveket használnak, melyek a természetes kövek fölött azon előnynyel bírnak, hogy vagy olcsóbbak, vagy hogy tetszés szerinti keménységgel, s mindig egyforma szemesésséggel állíthatók elő. Az ily köszörű kövek porrátört korundból és sellakból (lakmézgából) tétetnek össze előbb, most azonban az olcsóbb csiszót (smirgel, emery) vagy éles kovaport használják e czélra. A mesterséges köszöriikövek inkább száraz köszörülésnél alkalmazhatók. A nagyolást követi a késáruknál a sikárló köszörülés, mely által simaság és fény adatik a munkábavett tárgynak. Fa köszörükorong használtatik erre, mely egyes darabokból úgy van összerakva, hogy körülete (homloklapja, Stirnfläche) mindenütt csak haránt fával (Hirnholz) bir. Ezáltal biztosíttatik az egyenletes kopás (Abnutzung) és ennélfogva a körkerek alak fentartása, úgy hogy a korong mindig szorosan központosán kering. Némely köszörükorong bőrrel van borítva (bőrkorong), mások ónólomötvözésü (Zinnbleilegirung) gyűrűvel vannak ellátva ; azok a köszörű- kövek, melyek a villák s asztali kések és más durva fényelésii czikkek kikészítésére használtatnak, enyvvel kenetnek be, melyre porrátört csiszót hintenek, mely az enyv száradtával a korongra tapad. Az ónkorongok felületét úgy készítik, hogy miután kerekre és simára esztergáltattak, éles kalapácscsal finom barázdákat vernek rájok és ezeket azután fagygyuból és csiszó porból készült írral bedörzsölik. A fényelés a legnagyobb fény előidézésére használtatik oly finom tárgyaknál, melyek előbb a legfinomabb csiszóporral köszöriiltettek. A fényelésnél bivalybőrrel bevont fakorongok használtatnak, melyre iszapult vörös vaséleget (Kolkothár vagy Caput mortuum) kennek rá vízzel. A. kaszák, sarlók és szecskavágókések legnagyobb része Styriából kerül az európai piaczra, melynek oka főkép az, hogy itt nagyobb könnyűséget tudnak e szerszámoknak adni, mint bárhol is. A kaszák anyaga nyers aczél (kavart aczél, Puddelstahl) és a kaszainives első dolga ezt tisztáit vagy kévéit aczéllá feldolgozni. A nyersvasbocsokat (Rohstalbar- ren) mindjárt kezdetben, törési felületük szerint, két osztályba sorozzák ; az inkább vastartalmúak anyagúi szolgálnak a kasza fokának, a jobb minőségűek a kaszaélnek. Mindkét fajta magában finomíttatik, vagyis egy munkás segédével a bocsokat vékony sínekké kovácsolja, darabokra vágja ezeket, nyalábba rakja össze és ezekből ismét bocsokat s végűi négyszögű egy hüvely vastagságú rudakat kovácsol. A foknak való rudak mindig vastagabbak, mint az élnek valók, úgy hogy ha mindkettő egyenlő hosszban összehegíttetik, Vs rész fínomaczélú és 2/s csekélyebb aczél. Ez a hegítés a legközelebbi munka, miután a rudak szét vannak darabolva. Erre következik a lapí- tás (Zainen) : a darabok egy vízkalapácscsal, mely 30—50 kgr. súlyú és mely 24 cm. Találmányok könyve. I. 7
