Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Mész, czement és gipsz
A gipsz. — A gipszmintázás. 225 tői, melyben alkali alkotó részek nincsenek, ellenben marómeszet rejt magában, melynek a portland-czement híjával van. — Most mindenfelé vannak már czement- gyárak, igy Magyarországon is. Csik József Beocsinban, Benkó Károly Nyerges-Újfaluban, Rogge Miksa Lábatlanban stb. kitűnőnek bizonyult román- s portland-czemen- tet állítanak elő. A gyors megkeményedés s a nagy ellenálló erő a czementet igen alkalmassá teszik hideg úton készíthető mesterséges kövek előállítására. Ezekhez majdnem mind az oly ásványi anyag felhasználható, mely oldhatatlan: salak, hamu, széntörmelék, kőpor stb., melyet por alakban a czementhez kevernek s megsajtolnak. Rendesen valami fémoxyddal festik s padlózat kikövezésre használják. De nagvon alkalmas egyszerű s olcsó épületek előállítására is, kivált oly vidéken, mint a minő a mi Alföldünk is, mely szegény kőben, s a hol az égetett téglához szükséges nyersanyag megvan ugyan, de oly minőségű, hogy roppant sok fát kíván kiégetése, mit a fa híja ismét költségessé tesz. A számos előállítási mód között legújabb ez : a keverék áll 1750 sulyrész porrá tört mészből, 750 s. r. homokból, 72 s. r. magneziából, 100 s. r. chlórmagneziából, 25 s. r. szénsavas nátronból. Ez anyagokat egyenkint keverik a mészhez az előadott sorrendben, s a keverék azonnal mintába vethető. A gipsz kénsavas mészföld. A természetben csekély mennyiségben majd minden vízben oldva fordul elő, majd pedig egész liegylánczokat képez. A gipsz legtisztább fajtája egészen fehér, s néha szép, átlátszó, jókora kristályokban található. Gyakoribb azonban a gipszkő, mely poritva sokszoros alkalmazást nyer a festékgyártásnál, a papírgyártásnál mint súlyosító anyag stb. Tisztátalanabb fajtája gyakran sávos, szalagos, márványszerü, mért is, mert könnyen dolgozható fel, apróbb tárgyakat faragnak ki belőle. Természetes állapotban a gipszben a mészföl- dön s kénsavon kívül viz is rejlik. Ettől hevítés által megszabadítható, de mint az égetett mésznek, megmarad az a törekvése, hogy a megfelelő vízmennyiséggel ismét egyesül, s eredeti állapotába tér vissza. Vízzel elkeverve, az égetett gipsz felduzzad s szilárdságot ölt, úgy hogy ha előbb a legfinomabb porrá volt törve, most összefüggő tömeget képez. E tulajdonságán alapul egész sajátságos felhasználása. Hogy a gipsz erre alkalmassá legyen, hasonló módon égetik mint a szénsavas meszet vagy külön szerkezetű kemenczékben vagy csupán kifiitött siitőkemenczék- ben, melyekbe a gipszköveket vasbádogon betolják. Minthogy a gipsz a legtöbb kötő erővel akkor bir, mikor víztartalmától nincs egészen megfosztva, egyik fő feltétel, hogy a hő kellően mérsékeltessék. A tullievitett gypsz elveszíti azt a képességét, hogy ismét vizet nyeljen, az ilyen gipszről mondják, hogy agyon van égetve. Mikor a kövek ki vannak égetve, szétzúzzák s porrá őrlik. A képlés finomabb czéljaira jobb, ha a gipsz köveket az égetés előtt poritják, s e port aztán vagy vas- üstökben vagy vasbádogon folytonos kavarás közben égetik; ez eljárást szobrászok s más gipszet fogyasztó művészek gyakran magok végzik. A kiégetett gipszport, mikor mintát vagy szobormüvet akarnak belőle csinálni, a tapadás ellen olajjal kikent edényben tiszta vízzel megkeverik, s arra ügyelnek, hogy a pép egészben egynemüvé, s léghólyagok Injával legyen. Tiszta viz helyett hig enyvol- dat, aludttej is vehető. Hogy milyen legyen a gipszpép összeállósága, czélja válogatja. Lenyomatoknak, melyek az eredetinek mását liiven másolni vaunak hivatva, oly hígra készítik, mely lassabban keménykedik, s ideje legyen a legfinomabb hézagokat kitölteni. A gipszmintázás. A gipszpép hasonló magatartásu lévén mint valamely olvasztott fémtömeg, az öntéséhez való idomokkal s mintákkal is úgy kell Találmányok könyve. II. 29
