Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A fazekas-árúk és a porczellán. Történeti rész. A fazekas nyers anyaga. Téglaégetés. Agyagpipák. Az edénygyártás. Elbánás az agyaggal. Alakítás a korongon, mintában. A máz. Majolika és fajánsz. Ezek története. Palissy, Wedgwood. A porczellán. Ennek története. Alakítása, mázitása, égetése, festése és aranyozása. Nagy Injával vagyunk azoknak a bizonyító adatoknak, liogy milyen régen gyakorolja az emberiség a fazékasságot. Hisz alig tudjuk azt is meghatározni, hogy a hajdani kulturnépek történelmi hagyományai hány évezreddel vannak mögöttünk, mennyivel több nehézséggel kell pedig járni azt megállapítani, hogy melyik időpontban jutottak el oda, hogy az edénykészítés módját kieszelték. A Nilus lassan ülepedő iszapja alól kitúrt mázas agyagcserepek, ha az iszapréteg vastagságából, s az évenkint lerakodó csapadékból tett számítás helyes, 13,000 évvel ezelőtt égettet- tek. A régi czölöpépítményekben szintén akadtak agyagedények cserepeire. Hogy mily módszert követtek ezek készítésében, arról az egyiptomi romokon talált domborművek adnak némi tájékozást. Látni azokon, hogyan gyúrják tiprással a nyers agyagot, hogy képlékenyebbé legyen, hogyan alakítják azt hol szabad kézzel, hol a korongon edényekké, melyek alakja azt látszik bizonyítani, hogy a mai fogások már akkor is gyakorlatban voltak. Más alakzatok ismét mutatják az égetést s a kemen- ezék alakját, hogyan rakják ezekbe az edényt, s hogyan veszik ki. Ha az első elemeket nem is, mert ezeket minden nép természetszerűen kitalálja, de a tökéletesbedett fazékmívességet a görögök valószínűen az egyptomiaktól tanulták. Homér idejében Samos szigetén fazékasműhelyek voltak, melyeket a vak költő hírnevességiikuél fogva megénekelt. Görögországból az edényművesség, valamint egyéb művészet szintén átszármazott Itáliába s a római birodalomba. Az etruszk jellegzetes idomok a görög minta befolyása által csodálatos szépséget öltöttek. A hajdan azon szokása által, hogy a sírboltokba hamvvedreket tettek, sok anyag maradt ránk, melyről itéle- hetiink az akkori ízlés, s technikai képesség fölött. A múzeumokba gyűjtött régi edények, hamvvedrek, mécsesek, korsók idomainak változatossága s felülmúlhatatlan szépsége bámulatot kelt, s tanúbizonyságai az öszhangzatos tiszta ízlésnek. A fazekasság nyersanyagának feldolgozása az agyagnak azon a tulajdonságán alapul, hogy nagy höben olvadásnak indul, mi által részecskéi egymáshoz sülnek s a belső tömeg keménységet s szilárdságot nyer. Az előbbi fejezetben, a hol a mesterséges drágakövek készítéséről szóltunkban az agyagnak egyik fő alkotó részéről az agyagföldről emlékeztünk meg, már láttuk, hogy e földnem magában meg nem ömleszthető, kovasavval vegyülve, mint kovasavas agyagföld, a hőben meglágyul, s e sajátság egyéb alkalmas anyagok adványával módosítható, még pedig, mint látandjuk, a különböző czél szerint különböző keverékek által. Nem minden agyag alkalmas egyaránt a fazékasság czéljaira. A legjobb a porczellán- vagy pipaagyag, a mely liijával van minden vastartalomnak s ennélfogva
