Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
500 A fazekas-árúk és a porczellán. égetés által egészen megfeliéredik. Mennél több a vas az agyagban, annál színesebb a belőle égetett tárgy, s a mutatkozó színek árnyalata bizonyos porczellánok halványsárgájától némely téglafajták barnafekete színéig váltakozik. A vas egyébiránt nemcsak festő befolyást gyakorol, hanem mint a mész stb. hajlandó egyszersmind olvadékony salakokat képezni, miért is oly agyag, melyben sok a vas, épen nem számítható a tűzálló közzé. Kétféle agyagot különböztetünk meg : képlékenyt, melyhez tartozik a fazékas- agyag, s képlékenyetlent, minő a porczellánföld. Az előbbit jellemzi az, hogy a viz a durvább ásványi idegen alkotó részeket, minő a kvarcz stb. kihajtotta helöle. Ez az agyag nem fekszik eredeti ágyában, ezt elmosta az ár, és hol ennek folyása lassabb volt, lerakta. Ennek az agyagnak a tapintata zsíros (kövér agyag) s nedves állapotban mindenfélekép idomítható, miért is igen kitűnő anyagul szolgál a szobrászoknak s harangöntőknek. A levegő hatásának kitéve, elveszti víztartalmát, s megkeményedik ; de ismét képlékeny lesz, ha vizben feláztatják. Ha izzítják, finomabb fajtája csak keveset fogyatkozik, megkeményedik anélkül, hogy összezsugorodnék s likacsossá lesz. A hőben világosabb színt ölt, mert a szerves alkotó részek, melyek a kék, szürke vagy feketés színt okozzák, az izzó hőben elégnek. Kevésbbé tiszta fajták, kivált az olyak, melyek vasat, meszet, kálit silyféléket tartalmaznak, többé-kevésbbé meglágyulnak az izzó hőben, össze-sülnek majdnem likacstalan tömeggé és térfogatukban gyakran jelentékenyen megapadnak. Ezek az agyagok nagyon alkalmasak oly edények gyártására, melyek folyadékoknak vannak szánva (kőedényagyag) míg az előbb említett (u. n. pipaagyag) csak korlátolt mértékben használható. A sovány agyagok, melyek a képlékeny kövér agyagokkal ellentétben csak csekély rugalmassággal birnak, mint a porczellánföld, még azokon a helyeken találhatók, a hol a mezőpát-íéle kőzetek elmállásáhól támadtak ; rendesen az eredeti anyag minden oldhatatlan ásványi alkotó részeit, kvarczot stbit. tartalmazzák s ezektől feldolgoztatásuk előtt még megszabadítandók iszapolás, gyúrás, szemelés stb. által. Némely czélokra azonban ez nem szükséges, sőt újabban téglákat egészen száraz agyagból készítnek, csupán a nyomás alkalmazása által ; az által, hogy a téglákból semmi viz sem párologtatandó el, sok tüzelőanyag takaríttatik meg. Lássuk már most az agyagárúipar legegyszerűbb ágát a téglagyártást, melyet minden, még a legmíveletlenebb nép is gyakorol. A nyers anyag aránylag véve e czélra csak kevés előkészületeken megy át. Az agyagot nyáron vagy őszszel ássák, mert az időtájt legkevésbbé nedves, s nehéz, miért is könnyebben szállítható. A kiásott agyagot nem igen magas rétegben kiteregetik, s ha a körülmények megengedik, hosszabb ideig hagyják a szabad légen, hogy a nedvesség s hőség, sőt fagy ráhassanak. Az átfagyás s kiengedés jót tesz neki, mert ez az agyagot föllazítja. A légköri befolyásoknak kitéve volt s többszörösen lapátolt agyagot erre beáztatják. E czélból mintegy 4 méter hosszú, 2 méter széles, s másfél méter mély vermekbe rakják, s annyi vizet bocsátanak rá, hogy ez mintegy 6 centm-nyire fölözze. Itt vízzel itatják teli s koronkint megkavarják. Mihelyt kellően meglágyult, megkezdik a taposást az áztató mellett kipallózott s szegélyzett tiprón (Tretplatz). Legelőbb 9—12 cntm. magas réteget teiűtenek a tipróra, ezt a munkások lábaikkal megtapossák, mi közben a kavicsok, mészkövecsek belőle kiválnak; közben-közben a tömeget megforgatják s vizzel öntözik meg. Az első réteg tetejébe jő egy második, erre egy harmadik sth. míg a rétegek vastagsága az áttaposást lehetetlenné teszi. Az agyag taposását jelenleg sok helyt gyúrógépekkel helyettesítik. Ez van többféle, leghatásosabb az agyagsajtó ; ez egy likacsos vagy rácsos
