Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
Edzés és megeresztés. 45 A késmívesség különböző czikkei részint finomított (raffiner), kévéit (gegärbt, shearing), részint öntött aczélból készülnek. Az első aczélnem kiválóan alkalmas oly késárukra, melyeknek nem kell nagy keménységgel bírniok, de igenis bizonyos szilárdsággal vagy szivóssággal. Az öntött aczél minden aczélnem közt leginkább és legegyenletesebben fényezhető és a legerősebb edzésre képes, miért is minden finomabb késárúkra ez dolgoztatik fel : minők a borotvák, tolikések és sebészeti kések ; azonban költséges és törékeny, úgy hogy a belőle készült eszközök élei könnyen kicsor- búlliatnak. Alakjuknak sokfélesége mellett is a metsző műszerek előállítása sokban közös. Anyagukra való tekintetből két csoportra oszlanak ; vagy egészen aczélból vaunak, vagy aczélosítottak, vagyis főtestök vas, és csak az a részök, mely az élt kép- zendi, van aczélból nádolva. Egészen aczélból készülnek a kisebb és finomabb metszőáruk, minők a borotvák, tolikéspengék, kis ollók, sebészeti eszközök s több ilyféle ; a nagyobb és durvább szerszámok a második mód szerint készülnek. A vasnak, mint olcsóbb anyagnak használása mellett költség kiméltetik meg, de a megtakarítás gyakran szintén csak mellékes dolog. Különösen bárdoknál, kapáknál, vésőknél és hasonló erős munkára szolgáló eszközöknél az aczél és vas összeköttetése magasabb czélú, t. i. az, hogy a szerszám tartóssága növeltessék. A nyúlós, szálkás vas, mely a szétpattanásra nem bír hajlandósággal, különösen alkalmas a szerszám testének képzésére, míg ellenben a keményebb, de törékenyebb aczél : a pengére. Az aczélárúk készítésének műveletei ezek : a kovácsolás, a mely által az alak a nyersből előállíttatik és ide tartozik a csupán aczélosított daraboknál az aczél nádolása ; a legtöbb darabnál a kovácsolást követi a gondosabb kidolgozás reszelő által stb., és azután az edzés és megeresztés (anlassen, recuire) művelete. Körbenforgó köszörűköveken eszközölt nedes köszörülés által az edzett darabok erre megnyerik teljes alakjukat, felületük simaságát és élük élességét. Forgó korongokon finomabb köszörűszerek egymásutáni használatával (minők a csiszó [smirgel, emery] aztán mész, ónhamu, fényelőpir [Polirroth] stb.) az árúnak megadatik a kivánt fényezet foka. Szép fényezetre azonban csak a kemény aczél képes, nem úgy a lágy, s még kevésbbé a vas. Oly daraboknak tehát, melyeknek nagyfokú fényezet adandó, vagy egészen aczélból kell készülniük, vagy az aczélosítottak e czélból nádolt keményítést (Einsatzhärtung, trempe en paquet) nyernek, mely a vasat fölszínén aczéllá változtatja. Edzés és megeresztés. Minden éllel és hegygyei bíró árúnál a legfőbb művelet a kellő edzés. Ehhez sok ügyesség és tapasztalat szükséges. Nemcsak a helyénvaló hőfokot kell eltalálni, hanem tekintetbe kell venni az aczél változatos természetét is, minthogy különböző aczélnemek hasonló elbánás mellett is különböző keménységi fokokat ölthetnek, és épen így a műtárgy alakjához kell mérni az edző folyadékba való bemártás módját is, azaz a munkásnak az alakból látnia kell, melyik véggel vagy melyik részszel mártsa alá a műdarabot, ha a meggörbülést vagy repedést el akarja kerülni. Az itt szóban levő czikkek edzendő aczélának hevítése közönséges szabad szénvagy koakstűz fölött történik (az órások, árvésőmívesek stb. finom műszereiket közönséges lámpákon vagy forraszcsőlámpákon is hevítik és azután faggyúba, olajba stb. mártják). A munkálandó darabot az edzés czéljából izzóvá kell tenni ; veres izzás a legalkalmasabb hőfok. Erre azonnal hidegvízbe jő és ebben fel-alá meríttetik. E hirtelen megrezzentés (Abschreckung) után üvegkeménységűvé lesz, mint a műkifejezés mondja, vagy azért, hogy az ily aczél az üveget megkarczolja, vagy
