Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
46 Lövegek, szálfegyverek és aczél szerszámok. mert törékeny mint az üveg. Ez állapotban a legtöbb czélra mindenesetre alkalmatlan és ismételt hevítés által, mely nem megy az izzásig, a kivánt lágyságra és rugalmasságra visszavitetik. Ezt a munkát megeresztésnek nevezik. Ha az üvegkeménységű aczél csak gyöngén lievíttetik és azután vízbe mártatik, a legnagyobb aczélke- ménységét nyeri ; mennél tovább tart a hevítés, annál lágyabb lesz az aczél. Erre az adott hő fokainak megismerése egyik főkövetelmény, a mire a kivánt választ megadják a befuttatási színek (Anlauffarben, couleurs de recuit, tempering colours), melyeket az aczél hevítés közben ölt. A lassankint fokozódó hőnek kitett tiszta aczél darab egymásután következő színeket veszi föl : 1. halvány szalmasárgát 2d 1'* C.-nál ; 2. sötét szalmasárgát 232°-nál ; 3. narancssárgát 243°-nál ; 4. sárgabarnát 254°-nál ; 5. sárgabarnát bíborvörösbe hajtással 265u-nál ; 6. bíborvöröset 277°-nál 7. halvány kéket 288u-nál ; 8. közönséges kéket 293°-nál ; 9. sötétfeketekéket 317°-nál ; 10. tengerzöldet 332°-nál. Az 1-ső szánni hő használatos gerelyek (lanzetták) befuttatására ; a 2. számú borotvák és a legtöbb sebészeti műszerre ; a 3. sz. tolikésekre ; a 4. sz. vésők és bádogollókra ; az 5. sz. gyaluvasakra és ácsbárdokra ; a 6. sz. asztali késekre és posztónyirő ollókra ; a 7. sz. kardpengékre és órarugókra ; a 8. sz. finom fűrészekre, tőrökre stb. ; a 9. sz. nagy fafiirészekre. Az asztali kések kovácsolására két nmnkás kell : a kovács, ki a munkatárgyat együk kezével igazítja s a másik kezével félkézre való kalapácscsal működik, és a pőrölyező, ki a pőrölylyel neki vág. Az aczélrúd végét veres izzásban így gyorsan kikovácsolják. Az élrészt e műtételben csak vékonyítják, s nem veszik ki egészen ; a kovácsolást azonnal követi a penge lecsapása (Abhauen), mikor is végébe annyi anyagot tesznek hozzá, hogy azután abból a horog 48. ábra. Az asztali kések előállítása hengerezé által. (Angel) vagy a töcis (Dorn), csukókéseknél pedig az úgynevezett bezzento (Druck) alakítható legyen, mi másodszori hevítésnél történik. Az asztali késeknél a penge és horog közt levő toldalék, az úgynevezett kés szaka (Scheibe) már az első kovácsolásnál az üllőn toldatik hozzá, mely aztán egy kettősrészű odorban (Gesenke) tökéletesíttetik. A pengét függélyesen az odor alsórészének hasadékába bocsátják, úgy hogy a toldalék (Ansatz) fekvőhelyzetbe jut és az odor felső részét, melyben a horog fölvételére mélyedés van, rátéve, azt kiverik. Ha a horog és a szak e módon ki van kovácsolva, a kést ismét tűzbe teszik, és a kovács a pőrölyező nélkül már most kikészíti a pengét. Újabban Mermilliod Francziaországban, hol a kés- mívesség egyáltalán nagy fokon áll, a késpengék hengerezését hozta be. Egy ily hengerművet mutat a 48. ábra. Hogy a kovácsolt mily szabályosan és gyorsan végezi a liengemyomás, eléggé megmagyarázza az ábra. Erre következik az edzés, miután a jobb árúk előbb hígított savban csáváztattak. Az edzésnél az izzó pengét hegyével előre függélyesen vízbe merítik. A kések horga lapos vagy kúpos négyszögű. A lapos levélszerű horgok a két részből álló nyélbe tétetnek és ezzel akláló szeggel összekapcsoltatnak. A négyoldalú horgokat az e czélra lyukakkal ellátott nyélbe szurokból s téglaporból álló ragasz- 3zal erősítik, az ércznyeleket pedig ólomöntéssel.
