Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
A platina mire fordítása. 189 csapódik le. Ez kettes sója a clilórplatinának s a chlórammoniumnak. Hogy e plati- naszalamiából a fém kinyeressék, elég az egyszeri izzítás, a szalamia elillan ezáltal és ott marad a platina. Az izzítást plantinacsészében hajtják végre, s a fém ekkor igen finom, laza szürke por, az u. n. platinaszivacs alakjában mutatkozik, melyet fémmo'zsárban enyhe nyomással szétdörgölnek s aztán megszitálnak. A port öntöttvas csőbe teszik és erős sajtóval aczélköldököt nyomnak utána. Az erős nyomásra a por annyira összeáll, hogy már most vastag, kerek korongot vagy hengert képez. Mikor több ily henger elkészült vagy 30 órára egy porczellánpest hevének teszi ki. Itt a részecskék még jobban összezsugorodnak, s az égetés után a korongok látszóan kisebbek. A fém ez állapotában már kovácsolható ; kis bocsokká nyújtják vagy bádogokká hengerük, vagy huzalt húznak belőle. A nyers és tisztáit platina közti különbségjelentékeny. Az előbbinek fontja mintegy 180 frt, az utóbbié 250 frt. E módszert az elhasznált választóvíz nagy mennyisége teszi költségessé. Elsőbbséget érdemel e tekintetben egy más módszer. A platinaérczet 2—3 rész czinkkel olvasztják össze. Ebből rendkívül törékeny ötvözet lesz, mely könnyen porítliató. E porból hígított kénsavval vonják ki a czinket s vasat, aztán salétromsavval a többi fém legnagyobb részét, végül a platinatartalmú maradékot választóvízben feloldják és a platinaszala- miával úgy járnak el mint fönebb mondottuk. Tulajdonságai s mire fordítása. Az aranyként elpusztíthatlan platina majdnem a vas s réz szilárdságával bír. E tulajdonsága azonban voltakép kölcsönzött és attól a csekély tartalom irídiumtól ered, mely könnyű szerrel marad benn a fémben. Magában véve a platina lágyabb az ezüstnél. Az iridium tartalom bizonyos határok közt tehát inkább hasznos, mint káros, ha a platina oly czéloknak van szánva, melyek bizonyos keménységet és rugalmasságot tesznek kívánatossá. Nyujthatóságban a lágy platina nem igen enged az aranynak, az ezüstnek épen nem ; oly vékonyra lapítható mint az ezüstfüst. Egy mesterfogással a finomítás még tovább vihető, ha huzal nyújtásról van szó. A platinahuzalt erősebb réteg ezüsttől veszik körül s az egészet a lehető finomságra húzzák. A platina-bél egyre az ezüsttel halad és miután az ezüstréteget salétromsavval lemaratják a huzalról, meg- tapinthatlan, sőt alig látható hajszálként mutatkozik a platina. Wollastonnak ily mesterkedés annyira sikerült egyszer, hogy a platinahuzal átmérője 0,oooe-nàl több nem volt. A platinát ellentállása az oxydálás és egyéb chemiai befolyások iránt, nagyon alkalmassá teszi az arany pótlására ott, hol ennek színét nem veszik számba. Gyakran használják képkeretek borítására az ezüst helyett, a hol az aranyozás mellett szépet mutat és az ezüstnél annyival becsesebb, hogy mint ez, kénes gőzök által nem feketedik. Nagy fontosságú a platina azonban oly czélokra, a hol oly anyag van helyén, a mely a mellett, hogy a savaknak ellenáll egyszersmind azzal a tulajdonsággal bír, hogy se meg nem pattan, sem meg nem olvad. A chemiai műhelyekben a platinát sok mindenféle eszköznek használják, mint görebet, tégelyt, párolócsészét, kanalat, fogót, lemezt s huzalt. Nagyobb párlóedényekűl szolgál a kénsavgyárakban, úgyszintén aranyválasztó-intézetekben, s különösen az előbbiekben nagyon érzik a platina költséges voltát. Az oly kénsavgyárnak, mely naponkint 80 mázsa tömített savat szolgáltat, a platinagöreb s nehány mellékrésze : csővek, dugók stb., melyeknek szintén platinából valóknak kell lenniök, legalább is belé kerül 35,000 írtjába, pedig be kell szereznie, ha csak a szétvetést koczkáztatva, üvegedényt nem akar használni. Csak a platina által vált lehetővé a kénsav nagyobb mennyiségű gyártása, s a ki ez oldószer fontosságát a technikai ágak sokféleségében méltányolni tudja, el fogja
