Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
182 Az arany, platina és társai. A fehér karátozás vagyis az arany-ezüst ötvözet ritka használatú, mert az ilyen halvány, sárgaréz színű ; gyakori ellenben a vörös s legtöbbször a kevert karátozás, mely utóbbiban az ezüst és réz bozzáadvány arányai igen eltérők a szerint hogy sárgább vagy vörösebb színezet van czélba véve. Nevezetesen a csecsebecsékhez különböző ötvözetek által többféle színaránylatot igyekeztek előállítani, hogy velük újabb s újabb hatást keltsenek. A vörös s sárga aranyon kivüli még feldolgozzák a már embtett szürkét, mely a vas- vagy aczclelegy mennyisége szerint válbatik kékessé is (kék arany). A rézzel vagy ezüsttel való ötvözés az aranyat, mely lágysága mellett is a nehézolvadású fémek közzé tartozik, sokkal higfolyósabbá teszi s megkönnyíti be- és átolvasztását, anélkül hogy ez által tulajdonképi öntőanyaggá válnék. Ontott aranyárú már a fémnek nagy ára miatt sem létezik, meg aztán azért sem, mert kihűlése közben nagyon zsugorodik. Legtöbbnyire tehát rudakká öntik és nyújtás, kalapálás stbivel dolgozzák ki. Az aranynak rendkívüli nyújthatósága lehetőve teszi, hogy mesés vékonyságú rétegekben használtassák fel ; innen van hogy még olcsó s gyakran alkalmazott anyag. Az aranyverés mestersége, mely abban áll, hogy az aranyat, ezüstöt stb. vékony levelekké, aranyfüstté változtatja, réges régi; az a népszerű mondás, hogy egy aranyat annyba lehet kiverni, hogy vele egy lovas lovastúl meg aranyozható, nem túlzott. Az aranyverők részint finom aranyat, részint olyant dolgoznak 72. ábra. Az arany fémjelző bélyegei. 73. ábra. Az arany fémjelző bélyegei. fel, melyben igen kevés (7ao) az ezüst- vagy réz-elegy. Az aranyat megolvasztják és egyszeri öntésre ruddá öntik, egy kis hengerműben 272 ctm. szélesre s 1 mm. vastagra hengerük, végül pedig 15 ctm. bosszú darabokká szabdalják, melyekből egy nyaláb lesz. Ezt a nyalábot kalapálják s pedig előbb hosszában, aztán széliében, mi által a fém mindkét oldalfelé nyúlik s papbvékony- ságúvá lesz. Az egyes 62/3 dekagramm súlyú fémszalagok erre 2V2 ctmnyi négyszegű lapokká, négyzetekké (quartiére) szabatnak, s levelenkint berakatnak egy sima s kissé kemény anyag lapjai közé, mert különben összetapadnának s a szétválasztásnál kárt szenvednének. Ez az anyag pergamen. Ilyen 150 levél pergamen a közzéje rakott aranylevéllel s a pergamentokkal együtt, melybe betolatnak , képezi a sulyokformát (Quetschform, caucher). Ezt a formát a míves a granittönkön a 272 —772 kilogramm súlyú forma- kalapácscsal addig sulykolja, a míg az aranyfüst annyira kiterjedt, hogy a 772 ctm. négyzetű pergamenlapok nagyságát eléri. Ez által azonban az arany megkeményedett; vas tokba teszik tehát s ezzel együtt izzítják, mi által ismét kellő lágy lesz. Erre a levelek 10 ctmnyi formába tétetnek, s ebben veretnek, míg ezt a nagyságot érik el. Minden egyes levelet ekkor négy egyenlő részre metszenek, és mindegyikét a hártyaforma (Hautform, chaudret) két lapja közzé teszik. E forma az u. n. arany- verőhártyákból, az ökör végbelének különösen kikészített külső hártyájából áll, s
