Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
Az ötvözetek. 181 aranyat vízbe keverünk és abba chlórgázt vegyítünk, az arany feloldódik. Már régen, mikor még a chlór nem volt ismeretes, öntudatlanul használták azt arany oldásra a királyvíz alakjában. Ez áll a só- és salétromsav keverékéből, s úgy hat, hogy a salétromsav oxygéntartalmával a sósav hydrogénjét vízzé oxydálja és a chlórgázt felszabadítja. A chlór az aranynyal aranychlóriddá egyesül. Nevezetes vegyidet a borzasztó erővel robbanó durranó arant/, mely akkor, készül, ha aranychloridot ammóniák oldatban főznek. Hogy az aranychloridból színarany kiválasztassák, arra sokféle anyag használható, melyeket a chemia színítőknek ismer. Rendesen a vas- gáliczot vagy a sóskasavat használják e czélra. Bizonyos körülmények közt az arany vörös festékül használható. Az arany- chlorid pl. a bőrt, papirt stb. biborra festi, s iivegömledvénybe olvasztva nyerni vele a becses rubinüveget. Ha az aranychloridot ónsó oldatban elkeverik, az eredmény szép biborszínű csapadék, mely szárítva majdnem feketének látszik. Ez a híres Cassius arant/ bíbora (legelőször előállítá Cassius Leydenben 1683-ban), melyet a porczellánfestés körül szép piros színhatásokra alkalmaznak. Az aranyoxyd az égvényekkel (alkálikkal) számos sókat s kettős-sókat képez. Mindannyian színváltozások alatt könnyen megbonthatok ; a fényképiróra nézve tehát fontosak mint világosság iránt érzékeny sók, azért sokfélekép használja is a képek erősítésére és különböző színhatások keltésére. Az aranychloridon kivül a fény képiró aranykészül vényei : az aranyclilorid-chlornatrium, az alkénsavas arany- oxydnatron, mely kiválóan az aranysó (sel d’or) nevet viseli. Az arany chemiájától ezek után térjünk technikai liováfordítására. Itt az előbbi alkalmakból mondottak után (pénzek, dróthúzás stb.) nevezetesen érdekelhetnek minket az ötvözetek, az aranyverés s az aranyozás. Az ötvözetek. Az arany több fémmel ötvöződik, de csak a rézzel s ezüsttel történt ötvözetek bírnak jelentőséggel ; ezenkívül az ékszerészek dolgoznak fel egy szürkearany névvel jelölt ötvözetet, mely 5—6 részében arany és 1 részében vas. Az arany a higanynyal könnyűszerrel egyesül foncsorrá. Egy darab aranyat, pl. gyűrűt csak néhány pillanatra kell a higanynyal érintkezésbe hozni és a foncsorodás folytán az alaktalanságig megtagad. Az arany lágy volta úgyszintén nagy ára az ezüstnél inkább teszi szükségessé keményítősét s olcsóbbá tételét, mért is azt majd mindig rézzel vagy ezüsttel készült ötvözet alakjában dolgozzák fel. A rézzel való ötvözetet a vörös, az ezüsttel valót fehér, a mindkettejökkel készültet kevert karáto- zásn&k nevezik. E név onnan eredt, hogy eddig nálunk, valamint egyebütt is, az arany tartalmát karátok szerint határozták meg. Egy kölni márka t. i. 16 latot vagyis 24 karátot foglal magában, egy karát pedig 12 szemet (grain). A liozzáadvány többnyire jókora, mert pl. a 14 karátos arany már tinóin munkához való anyagot nyújt. A «14 karátos» kifejezés pedig azt mondja, hogy 24 részben 14 rész az arany s 10 rész a liozzáadvány. Csekélyebb értékű ékszerekhez azonban sokkal rosz- szabb ; 6-, 4-és 2-karátos aranyat tömegesen dolgoznak fel. Újabban hazánkban az ékszerekre fordított aranynak négy különböző tartalmát határozta meg a törvény a százas-rendszer szerint. Van ugyanis 0.92, 0.75, 0.75 és 0.58 százalékos arany. Az arany tárgyakra vert bélyeg Apollofőt ábrázol, melyet kihajlott, behajtott s egyenes vonalak határolnak azzal a rendeltetéssel, hogy az ötvözet aranytartalmát kifejezzék. A befelé hajlott vonal 14, az egyenes 15, a kihajlott 16 százalékot jelent, így pl. a 0.58 százalékos aranynál az Apollofő két egyenes s két behajlott vonallal van környezve : 2x15=30 és 2x14=28 és 30+28=58. (Lásd a 72. ábrát). A kisebb arany ékszerek többnyire csak a 3-dik s 4-dik számú aranyból készülnek s ezekre a fémjelző hivatal a 73. ábrában rajzolt bélyeget nyomja.
